Kocsis Gábor: Pro Tour Aether Revolt beszámoló - 2. rész

Szerző: admin / Kategória: Magic: the Gathering cikk / Dátum: 2017.04.01 16:08

 

 

Felvirradt hát a csütörtök, mi pedig elindultunk Dublinba. Természetesen nem sikerült az egész csapatnak egy repülőre foglalnia jegyet, mert az túl egyszerű lett volna, így megbeszéltük hogy a versenyhelyszínen a regisztrációnál találkozunk.

Amikor az eseménytelen repülőút után beléptem a Royal Dublin Society nagycsarnokába, már a bejáratnál fogadott Hegyi Gabi, aki amellett hogy beregisztrált, még egy Promo Foil Snapcaster Mage-et is adott. (Ez jár mindenkinek, aki kvalifikál Regional PTQ-ra és én most kaptam meg, mert azon nem indulhattam a londoni kvalifikáció miatt. Ugyanitt Promo Foil Snapcaster Mage eladó, drágán!)

A Pro Tour előtti este mindig nagyon izgalmas. Amellett, hogy osztanak mindenféle loot-ot mint kulacs, póló, táska, draft szett (benne Smuggler’s Copter, de minek, eladó!), mindenki  üdvözli a rég nem látott ismerősöket, próbál lazának tűnni, és reménykedik hogy másnap este ilyenkor még versenyben lesz. Mi pár gyors pacsi után inkább elmentünk enni egy jó steaket, meg megittunk egy Guinnesst az izgalmakra, majd korán lefeküdtünk.

Másnap reggel frissen, sok gyümölccsel és kávéval felszerelkezve korán megérkeztünk a helyszínre. Volt elég időm, hogy meglessem a trófeát, ami nemhogy bitang ronda volt, de még a szezont is keverték a fazonnal. Ezek a verebek azt hitték, hogy Honolulu Írország fővárosa….vagy újrahasznosítják a régi kupákat? Dredge-es? Unearth-ös? Fene se tudja,  de el is ment a kedvem attól, hogy megnyerjem. Íme:


 

Mindegy, draftolni azért szeretek, gondoltam magamban, így le is ültem a kijelölt asztalomhoz, ahol a 7 másik emberből senkit nem ismertem fel. Ez jó jel, nincs nagy név az asztalomnál. Elmélkedésemet hamarosan majdnem alátámasztotta a főbíró, amikor üdvözölt mindenkit és kérte hogy azok álljanak fel, akiknek ez az első Pro Tour-ja, hogy megtapsolhassuk őket. Persze minden asztalnál felállt 1-2 ember, nálunk senki… Na de ezzel nem lehetett foglalkozni, nyíltak a boosterek, jöttek a pickek. Ki is szedtem sebtiben 2 piros lapot, meg valami zöldséget, majd kaptam 4. pickre egy Thopter Arrestet. Aztán sok fehér lap jött, és körbement 2 Hidden Stockpile, amire lecsaptam. Már a gyakorló draftoknál megállapítottuk, hogy a Revolt, mint mechanika, igazi szüttyögés - mit szüttyögés, überfaszolás (Excuse my french), de hát azzal kell főzni, amit adnak, így rámentem a BW faszoldára, aminek ez lett a vége:

 


 

A meccsekbe nem megyek bele részletesen, annyit érdemes tudni a deckről, hogyha van második körös Stockpile, akkor nem nagyon lehet vele veszíteni…. 7 game-et játszottam, amiből 6-ot nyertem, az egyikben nem raktam ki a második körben… lehet tippelni, melyikben. Lassú game-ek voltak, végtelen sok interakciót és döntési helyzetet kínál a deck, de szerencsére tudtam végig nyugodtan és átgondoltan játszani.

Nagyon örültem a 3-0-ás draft eredménynek, (Pro Touron az jónak számít,) a csapattársaim is elismerően irigykedtek, mert én voltam az egyetlen veretlen közülünk. Ebédszünet után kezdődött is az 5 forduló standard, ahol rögtön láttam hogy mehetek a Feature Match area-ba. A Pro Touron minden fordulóban 4 párt feature-ölnek és mostanában az egész infrastruktúra úgy van felépítve, mint egy boxmeccsnél: a terem közepén a Feature, körülötte meg a nézőtér. Ennek az az egyetlen hátránya, hogy így az ott játszóknak egy bazi nagy fülhallgatót kell viselni, ami kizár minden külső zajt, csak az ellenfeled, meg a bíródat hallod. Cserébe van benne egy folyamatos, monoton zúgás, avagy white noise, ami pont arra tökéletes, hogy az embernek a 3. állva jövő földje előtt triggereljen a migrénes fejfájás (úgy, hogy nekem alapból sose fáj a fejem).

 


 

Az ellenfelem Andrew Cuneo volt, akiről jól tudtam, hogy minden lehetséges esetben UB vagy Esper kontrollt játszik, még akkor is, ha az hitvány archetípus egy adott formátumon. Szerencsére nem camera meccset kaptunk, mi voltunk a backup, így az volt a tervem, hogy nagyon gyorsan elverem, mielőtt komolyabban megfájdul a fejem. Szerencsére ez 7 perc alatt sikerült is, egy 4. körös kombó és egy resolvált hydra segítségével. 4-0.

Az 5. fordulóban a hydra és nissa segítségével gyorsan levertem egy japán Jeskai Saheeli játékost, majd rögtön a kettes asztalon találtam magam, ahol Matin Juza erőlködött ellenem valami junddal….. Azért mondom hogy erőlködött, mert az elsőben gyorsan becsúszott a kombó, míg a másodikban a másolt  Gearhulkok csaltak bánatot az orcájára…. Az, hogy később Top8 lett, azt nem nekem köszönheti :D 6-0

Eddig jól ment a szekér, ja nem, az a mardu… de értitek, happiness volt és nagyon jól esett, hogy itthonról folyamatosan jött a szurkolás.

A 7. fordulóban összekerültem a random panamaival, aki egyike volt a 2016-os WMC Top8as csapatnak. Sajnos, nem az volt a baj, hogy az előző este összerakott RB deckjével ne tudtam volna elbánni optimális esetben, hanem ezúttal a mana istenek nem kegyelmeztek, és megkaptam a duplakenyerest©, kétszer.

A pénteki napot a Hall of Famer Ben Stark ellen zártam, aki az első mardu szekér matchupom volt. Az akkori verziók kb 50-50%-os matchupok voltak, azóta sokat változott a deck. 1-1re álltunk, amikor is adódott a helyzet, hogy eljött támadni, megnéztem a papíromon, hogy 7-ben vagyok, blokkoltam, gondoltam, beengedek 6 sebet és ha topdeckelek, akkor nyerek. Ekkor mondta, hogy ebben az esetben meghaltam, merthogy 6-ban vagyok… Néztem bután, utána számoltunk és megállapítottuk, hogy valahol nem írtam fel egy sebet. Mivel még nem történt meg a sebzés, csak a blokkolás, így bírót hívtunk, hátha változtathatok a blokkolókon, aztán head judge-ot, de persze nem engedték. A tanulság az, hogy tényleg minden életpont változást érdemes szóban is egyeztetni az ellenfelünkkel… én legtöbb esetben szoktam, de most valahogy (valószínűleg a fáradtság miatt), kimaradt.

Ezek után átbeszéltük a meccset. Azt mondta a Trónok Harca-szökevény (höhö Benjen Stark höhö), hogy szerinte nem hibáztam, de úgy érzem, hogy még a game elején pár dolgot rossz sorrendben játszottam ki, és azon ment el… az, hogy a végén benéztem az életem, már mindegy volt….

Örültem a 6-2-nek, de haragudtam magamra és végtelenül fáradt voltam. Azért egy gyors steak, meg egy Guinness lecsúszott az izgalmakra, aztán gyors alvás történt.

Szombat reggel ismét drafttal kezdett a megmaradt mezőny, kb az indulók kétharmada jutott tovább a minimális 4-4, vagy jobb eredménnyel. A második draft asztal kicsit izgalmasabban alakult, mint az első:

 


 

Aki egy kicsit is követte a professzionális Magicet az elmúlt 20 évben, az tudja, hogy Kai Budde mellett 2 olyan ember van, akit minden idők legjobbjának tartanak, Jon „JohnnyMagic” Finkel, és Gabriel „Yellowhat” Nassif. Hát, nekem sikerült közéjük beülni.

 


 

Persze, nem ijedtem meg, őket is meglehet verni, meg már ki is öregedtek. Jöttek is a boosterek, meg a pickek, és hamar rájöttem arra is, hogy draftolni se tudnak, hisz nem voltak egyértelmű jelek, minden összevissza jött mint a búcsúban…. biztos ők több Guinnesst ittak előző este….

Egy first pick Príma renegát után jund színekben próbáltam túlélni, aminek ez lett a vége:

 


 

Meglehetősen gyengébb volt a deck az előző napinál, de abban bíztam, hogy ha szerencsével elkerülöm a nagy neveket, talán egy 1-2, vagy 2-1 meglehet…. Ehhez képest….

Első forduló: Gabriel Nassif

Kezdődhetett volna könnyebben a reggel, de mindig jó dolog egy Hall of Famer ellen játszani. Egymásnak is estünk, az elsőben relatíve jó görbét húztam és nem hagytam kibontakozni az 5 színű szüttyögését. A másodikban végtelen kör után lerakta a 6/4 energy bálnát, amivel nagy nehezen levert. Végig jó hangulatban dumáltunk, de  végtelenül lassan játszott…  a döntő játékban kb a 12. körben lejárt az időnk és a hosszabbítás sem hozott eredményt.  Én már könyveltem is el, mint dicsőséges X-et egy legenda ellen, amikor megkérdezett, hogy nem szeretném-e feladni. Kérdeztem is hogy wtf, miért is tennék ilyet és mondtam, hogy nem.  Erre elkezdett hisztizni, hogy az X senkinek nem jó  (ez nem igaz, még csak a 9. forduló volt, bármi lehet) és hogy különben is MINDKETTEN ISZONYAT LASSAN játszottunk, és nyerne 4 kör múlva (erre sem mutatott semmi jel) és különben is adjam fel, mert ő is ezt tenné. Na ezen a ponton egy kicsit elborult az agyam, aki ismer tudja, hogy picit sem játszom lassan, sőt számtalan meccset vesztettem el, mert néha kapkodok. Nem adtam fel és jól megmondtam neki, hogy a lóf@sznak is van vége, tanuljon meg gyorsabban játszani. Picit csalódtam emberünkben, mert mindig is nagy játékosnak tartottam, de amikor elmeséltem a csapatnak mindenki alátámasztotta, hogy iszonyat lassan, már szinte idegesítően szüttyögve játszik. Azt mondták, „Nassif pont úgy játszik, mint V. Tibor, budapesti lakos” … na jó, ezt lehet, hogy csak hallucináltam.

A következő két fordulóban megkaptam Lee-t és Wu-t, akiknek jó deckjük volt, kedvesek is voltak, de cserébe megint röpködtek a lekeverések és duplakenyeresek© a részemről…..

6-4-1 itt éreztem, hogy már picit elment a verseny, de azért még 5 forduló standard alatt pár pro pontot terveztem szerezni.

A 12. fordulóban egy UR torony ellen játszottam. Az elsőben befloodoltam, a másodikban meg csináltam egy playt, amit nem gondoltam át eléggé. A 3. körben on the play lehetőségem volt kirakni a Saheeli-t vagy egy Virtuosot… mivel az első játékban kaptam már Rebuffot, így gondoltam jól belerakom most a saheelit, hátha nincs nála….. nem is volt, cserébe volt negate-je….. ha ott a virtuosot rakom, akkor valószínűleg nyerek…

Ezek után megvert egy mardu, majd lekombóztam két GB kígyót. Ekkor 8-6-1-re álltam. Nagyon bíztam benne hogy az utolsóban is kapok egy BG-t, mert az jó matchup, és akkor nyerek 2 extra pro pontot, ami számíthat a kapitánysághoz a szezon végén. Meg is kaptam a kígyó decket, de a harmadik game-ben akkorát floodoltam, mint a Duna 2013-ban…..

Így ért véget a nagy Pro Tourra visszatérés! A pozitív mérleg meglett 8-7-1, de sajnos pont semmire nem jó. Na majd legközelebb, ha egyszer újra kvalifikálok. Addig is drukkoljatok mindenkinek a GP-ken, és Nagy Ferinek a következő Pro Touron, Nashville-ben!

Puszi,

 

KG