Archívum

Kategóriák

Évzáró Magic Bolondságok!2023.12.14 15:35

Szerző:htpóker

Itt a vég!

Az év vég!

Ünnepeljük meg a véget egy kis Magic mókázással! Az egyszerűség kedvéért még paklit sem kell hoznod, csupán a pakliépítő tudományod. (Mondjuk, azon kívül sleeve-et még nem árt!).

Jöhetsz egész napra, vagy csak egy eseményre.

Elképzelhető, hogy lesz ingyen alkohol. Sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom. A bocföldi kerítésszaggatóról, lehet hallott már valaki... Bármi egyéb batyus dolgot hozni nem tilos.

Aki még be is öltözik valami őrületes jelmezbe, az gazdagabb lesz egy promó Lotus Petallal! Meg amúgy ki is sorsolunk egyet még a résztvevők között, csak úgy. (A készlet erejéig, nyilván). És minden résztvevő húzhat a titkos promós dobozunkból random kártyát. :)

Ja, és még ellőjük a maradék filmünket a Wizards photoflyer instant kamerájával. Szóval fésülködjetek meg!

Na de lássuk a medvét! A következőkkel kecsegtetünk bennetek December 30-án! (JELENTKEZÉS a versenynaptárban itt: https://www.metagames.hu/versenynaptar?86 )

* Káosz Backdraft!

Draftold a lehető legrosszabb kártyapoolt a következő draftboosterekből (8 fő esetén:): 2x (DOR, MH2, SNC, ONE, BRO, WOE, STX, ZNR), 1x (MID, DOM, VOW, AFR, MOM, KLD, LTR, LCI). Ezt követően átadod a szemben ülőnek és neki kell összegyógyítani egy életképes paklit belőle, amivel három forduló megvívása történik.
Díjazás: a kibontott csodák elpikkelése helyezési sorrendben!
Nevezés: 4500

* Unfinity Draft!

Lehet, nem is kell bemutatni... Draftolj a kifejezetten erre a célra kiadott mókaformátumban, Unfinity Draft boosterekből. A móka és kacagás, meg az őrület garantált.
Díjazás: a kibontott csodák elpikkelése helyezési sorrendben!
Nevezés: 3500

* Káosz Winston Draft!

Kipróbálunk valami újat is! Ez a draft az előzőekkel ellentétben csak 4 fős (de akár két fővel is tolható). Minden játékos bedobja a 3 boosterét a közösbe, amiből egy nagy paklit keverünk össze. Fejjel lefelé kirakunk 3 lapot belőle. Az első játékos megnézi az elsőt, hogy kell-e neki. Ha kell neki magához veszi és bekerül a pooljába, majd mindhárom pile-ra kerül egy újabb lap fejjel lefelé (nyilván, az esetleges double faced kártyák nem lesznek titkosak). Ha az első nem kell neki, akkor a másodikat nézi meg és dönt, ha az sem, akkor a harmadikat. Ha az sem, akkor húznia kell egyet a nagy pakli tetejéről. A következő játékosnál ugyanez a menet, neki már lehetősége lesz, hogy akár 2 lapot vigyen (mivel a korábban el nem vitt pile-ok folyamatosan nőnek), és így tovább. Ez mindaddig ismétlődik, amíg el nem fogy az összes kártya. A végén persze össze kell rakni egy paklit a pickelt lapokból, aztán legyőzni az ellenfeleket!
Díjazás: a kibontott csodák elpikkelése helyezési sorrendben!
Nevezés: 4500

* Big Deck Usurper Game of Thrones!

Ehhez a csodához 6-8 játékos kell! A Big Deck lényege, hogy fogunk majd egy talicskányi commont, meg amit találunk a bulk ládáinkban és összekeverjük egy csodálatosan nagy paklivá. Minden lap, amit a játékosok felhúznak, kijátszható földként, ami olyan manát ad, amilyen színű a lap. Nem meglepő módon, mulligan döntésre nem lesz szükség. A pakli közös lesz, a grave nem. Ennyit a játéktechnikáról! Magát a menetet pedig inkább ide másolom angolul, mert úgysem tudnám értelmesen leírni:

Game of Thrones is an unofficial format based on "Kings" of a six-person to eight-person free for all where you have 6-8 cards that represent the following characters 2 Kings (King of the North and King of the South), 1-2 Knights (who are secretly assigned to a king), and 1-2 Usurpers. You give out the cards secretly to each of the six-eight players. Their role is decided by the card they have. When the game starts the two kings reveal his or her role and she or he rolls against the other king to see who goes first. The goal of the game for each class is different. As the king, if you are the last one alive you win the game so your goal is to kill the other king, the knight or knights can or can not be alive for this win condition. The Knight's role is to keep their king alive and kill the other king. The Usurpers role is to kill any king in order to become the king. Should this happen, the Usurper becomes the king, adds 10 life to their life total, and the "killed" king becomes the new Usurper with a total of fifteen life. The knight or knights who were assigned to the previous king are now reassigned to the new king. There are a number of special rules for this format. 1) anyone can block for the king but no one can block for anyone else. 2) Everyone is allowed a free mulligan and free scry. 3)The king who rolls the highest amount always goes first. 5) The King's life starts 10 life higher than the knights and the usurpers. The point of the game is to play as the roles and figure out each others roles while trying to protect your king and kill the other king.

Díjazás: Minden nevező után egy MH2 booster kerül a poolba, aminek tartalmát helyezés szerint lehet elhúzni majd. (A győztes király először, aztán aki még életben maradt, jó lovag, trónbitorló, rossz lovag sorrendben, aztán jönnek a halottak)
Nevezés: 2500

Mindenki, aki megnyer egyet a fenti versenyek közül, ezt a WPN Premium only promó kártyát is hazaviheti:

 

Kellemes Ünnepeket mindenkinek és gyertek mókázni!

 

Tovább...
Board Game Addicts Aréna Mesterei teszt2023.10.12 13:53

Kategória:Aréna Mesterei
Szerző:tigger

Pakliépítős kártyajáték kártyahúzás nélkül? Elsőre furcsán hangozhat, ám jobban belegondolva egy olyan játékot kapunk, ahol a szerencsének igazából nincsen szerepe, ezáltal csak a tudásod és döntéseid befolyásolják a játszma kimenetelét. Az Aréna Mestereiben - egy magyar fejlesztésű TCG-ben (Trading Card Game) - edzőket alakítotok, akik egy eposzi küzdelemben mérkőznek meg egymással, célotok pedig 4 ellenséges lény megsemmisítése, vagy meghatározott időkeret esetén minél több elpusztítása. Egyszerűen hangzik, nem? Nos, annyira azért mégsem az.
 
A játék során minden körödben kijátszhatsz a kezedből 1 lényt a frontvonalad valamelyik üres helyére. Ezek a teremtmények rendelkeznek egy típussal, amely meghatározza, milyen mezővel kell rendelkezned ahhoz, hogy egyáltalán játékba kerüljenek, illetve ezek a „zsetonmezőnek” nevezett lapok akár extra képességeket is biztosíthatnak. Ezeken a területeken zsetonokat is gyűjtünk, amelyek erősebb lények megidézéséhez és új képességeket adó kártyák kijátszásához szükségesek. Apropó képességek: összesen 4 fajta található a játékban: passzív, támogató, aktív, és támadó. Ezek rendkívül változatosak (akár két ugyanolyan nevű lény is rendelkezhet eltérő képességekkel), ráadásul a lények olykor a típusuktól eltérő színű hatással is rendelkezhetnek.
 
Ebből kifolyólag a harc rendkívül taktikussá válhat, és oda kell figyelnünk, milyen színű képességekkel rendelkeznek saját és ellenfelünk egységei. A harc során először a kezdőjátékos kijelöli, melyik hatást használja; ha ez egy támadás, akkor a célpontját is megjelöli az ellenfél kártyája fölött. Miután az egyik játékos végzett ezzel, a másik játékos is végrehajtja ezeket a lépéseket, ám ő már előnyben van, hiszen tudja, ellenfele milyen akciókat választott, így fel tud rájuk készülni, és kisakkozhatja, mi a legjobb reakció. Emiatt a játék egy folyamatos adok-kapokká válik, ahol akár már körökkel előre is tudunk tervezni a kezünkben és a frontvonalon lévő lapok miatt. Érdemes ráadásul a paklinkat is úgy felépíteni, hogy ne csak 1-2 típus ellen legyünk hatékonyak, hanem próbáljunk meg mindent lefedni; nem tudhatjuk, ellenfelünk milyen kombókkal készül.
 
A harc végeztével összeszámoljuk a sérüléseket, és azok a lények, amelyeknek a kitartása elfogyott, a gödörbe kerülnek; minden egyes elhullott lényért ilyenkor felvehetünk egy kártyát a mellékünkből, ezzel egy új lehetőséggel kiegészítve tervünket. A játékot nem csak megnyerni lehet azonban, hanem el is veszíteni: ha a Harc fázis kezdetén nincsen lényünk a frontvonalon, azonnal buktuk a játszmát.
 
Értékelésünk néhány játék után a következő:
 
Pozitívumok:
+ Nincsen a szerencsének szerepe: amit eltervezünk, az meg is valósítható, és csak az ellenfél húzhatja keresztbe, nem pedig a lapjárás.
+ Az előző pont miatt remek taktikai párbajokat lehet vívni, és minél jobban ismeri az ember a kártyákat, annál jobb érzés egy győzelmet kivívni.
+ Kicsi pakli: nem szükséges sok kártya ahhoz, hogy összerakjuk első paklinkat (10-15 lap). Ez a kedvező árú csomagok miatt ráadásul nem is olyan nagy befektetés; természetesen egy valóban ütős csapathoz már nagyobb variáció szükséges, de cserélgethetünk is játékostársainkkal, megalkotva Dream Teamünket.
+ Egyedi grafikák, tartós kártyák: a kártyák minősége kiváló, a mi tapasztalatunk alapján védőzni sem szükséges őket, a grafikák pedig a legtöbb esetben tetszetősek, és bár szokatlanok, nekünk bejöttek.
Negatívumok:
- Meredek tanulási görbe: bár ez nem feltétlenül rossz dolog, mert mi szeretjük a bonyolult játékokat, a rengeteg kifejezés és kulcsszó miatt azonban van mit tanulni, és ez nem csak az első játékra vonatkozik. Időt igényel minden mechanikának a kiismerése, és ez a pakliépítéskor is nagy szerepet játszik.
- Furcsa kulcsszavak: a társasjátékokból és számítógépes játékokból ismert kifejezések (életerő, mana, temető, stb.) nem úgy szerepelnek itt, ahogy azt várná az ember. Nehéz megszokni, hogy az életerő = kitartás, a mana = zseton, és a kártyákon szereplő leírások sem feltétlenül értelmezhetőek könnyedén. Minden kifejezés szerepel a szabályban, azonban…
- …a szabály sajnos nehezen olvasható, nem jól tagolt, és emiatt egy kezdő játékosnak valóban nagyon akarnia kell ezt a játékot, hogy tovább olvasson az első néhány mondat után. Ennek a javítása már folyamatban van, így remélhetőleg az új kiadás már kezdőbarátabb lesz.
- Ha valaki playmatet is vásárolna a játékhoz, mindenképpen olyat válasszon, amely nem túl színes, ugyanis ellenkező esetben a terep nehezen átláthatóvá válik.
Bár a TCG-k és LCG-k világa nem annyira áll közel hozzánk, látjuk a fantáziát az Aréna Mestereiben, és a hasonló játékokat kedvelőknek mindenképpen tud valami újat mutatni, ráadásul magyar termékről van szó, így szurkolunk, hogy a kissé telített piacon is meg tudja állni a helyét!
 
Tovább...
Severnyák Illés: MtG krónikák: IRÁNYÍTHATATLAN ERESZKEDÉS (1. fejezet) - Seanan McGuire tollából2023.07.30 17:47

Szerző:raymond.budai@gmail.com

Kaito nem tudott volna mit válaszolni, ha valaki megkérdezte volna tőle, hogy mit várt Új Phyrexiában. Az általuk megszerzett információ túlságosan csekély volt, és az élők közül senki sem volt szemtanúja egy kiteljesedett síknak. Habár megvolt az információjuk, a felderítésük és mindenük, ami csak lehetett, hogy felkészítse őket a behatolásra, de még mindig nem tudta, mire számítson – csak nagyjából azt, hogy mire ne.

Biztosan nem számított olyan érzésre, mint amikor az elektrosztatikus szél falába csapódik – ami nem elég ahhoz, hogy tényleges károkat okozzon, de azért elég ahhoz, hogy megzavarjon, elvonja a figyelmet, és elkerülhetetlenül ellopja a tudatát.

És most, hogy megtörtént, biztosan nem számított arra, hogy Új Phyrexia, Kamigawa egyik szebb turistastrandjára hasonlítson. Amit Új Phyrexiában látott, az csupán az érintetlen homok volt. Semmi jele nem volta annak, hogy a napozásnál veszélyesebb dolog történt volna itt. Kellemes volt. Olyan kellemes. Új Phyrexia nem veszélyes, hanem paradicsomi volt, és csak pihennie kell, és hagynia kell, hogy úgy mossa el őt, mint egy hullám az szívélyes tengerből…

Ahogy lehunyta a szemét a tenger zúgása csengett a fülében, és mélyebbre süllyedt a homokba. Egy része tudta, hogy Phyrexia hamarosan felismeri a jelenlétét, és úgy reagál majd, ahogy bármely veszélyes vadállat reagálna egy betolakodóra. A tudata peremén lévő tökéletlenség apró foltja sikoltott rá, hogy ébredjen fel, ébredjen fel, pattanjon ki belőle!

Phyrexia veszélyt jelentett. Nem lenne itt, ha a Phyrexia nem jelentene veszélyt. Kamigawa veszélyben volt, és minden tőle telhetőt meg kellett tennie, hogy megvédjen mindent, amivel valaha is törődött. A barátait, a síkját, a nővérét… azért jött ide, hogy megmentse őket.

De a homok meleg volt és hívogató, és nem érezte, hogy meg kellene mozdulnia, amíg apró, erős kezek meg nem ragadták a vállánál fogva, és ülő helyzetbe rántották. Ismerősek voltak, olyan kezek, amelyeket ismernie kellene. Úgy érezte őket, mintha meg akarnák támadni, ezért csapkodva próbált elhúzódni. Elméjének kicsi, sikoltozó sarka még hangosabban sikoltott, és arra próbálta emlékeztetni, hogy az első gondolatként vissza kellett volna vágni, akár az ellenséges suttogásra is, de nem: úgy tűnt, csak a hiábavaló vergődés illik hozzá.

Az egyik kicsi erős kéz elengedte a vállát, így képes volt egy pillanatra kiszabadulni, készen arra, hogy visszasüllyedjen a békébe és az élvezetbe, mielőtt az arcába csapódott, és olyan erősen megütötte a szeme alatt, hogy hallotta és érezte a reccsenést is. Visszapattant, szemei ​​kinyíltak, és most először döbbent rá, hogy amit a hullámok zajának tartott, az valójában a fém a fémnek ütköző hangja, a célpontjaikat érő varázslatok és az erőkifejtés morgása. Valaki felsikoltott, és kérdés nélkül tudta, hogy az ütés előtt hallotta már - mintha valami tengeri madár repülne a feje fölött – ha egyáltalán hallhatta volna.

– Tessék – mondta némi elégedettséggel a Vándor, elengedte a másik vállát, és kirázta az ütést a kezéből, csuklói kivörösödtek, de egyébként sértetlenek maradtak. – Kíváncsi voltam, mikor fogsz csatlakozni hozzánk.

- Csatlakozni? Kaito elhallgatott, gondolatai visszatértek a statikus szél falára. A falra, amelyre csak egy pillanattal korábban kellemesnek, sőt békésnek tűnt. De nem az volt, igaz? Az… az… az valami olyan volt amire nem emlékezett, kivéve a sikolyok hangját. Némelyikük akár a sajátja is lehetett.

Ösztönösen megragadta a kardját, testét hirtelen elöntötte az adrenalin, a kardnak végig ott kellett volna lennie, és megdermedt, amikor rájött, hogy a felszerelése eltűnt. Nincs kard: nincs meg a kicsi, barátságos szellem, aminek a formája és funkciója egy tanuki drónt utánoz. Phyrexia lepofozta, amikor érinthetetlennek kellett volna lennie, és ugyanabban a pillanatban lecsupaszította. Tekintete visszasiklott a Vándorra, éppen időben, hogy észrevegye, amint egy pillanatra eltűnik, kialszik, mint egy haldokló gyertya.

– Nem – mondta, és hevesen megrázta a fejét. - Nem. Több időre van szükséged. Több időre van szükségem. Nem mehetsz el addig, amíg el nem mondod, mit hagytam ki.

– Egy akadály – mondta a Vándor. - Nem számítottunk rá, és úgy tűnik, hogy – megakadályoz abban, hogy lehorgonyozzam magam. Nem maradhatok itt. Elvesztettem a fogást. El kell mondanom… Mélységes csalódottság suhant át az arcán, majd megfordult és kiabálni kezdett valamivel jobbra Kaito vállán túlra: - Nahiri! Hagyd abba, hogy játszol ezzel a - dologgal!

Kaito megfordult, vonakodott, nem akarta levenni a tekintetét a Vándorról, aki már olyan közel volt az eltűnéséhez, és akkor meglátta Nahirit, karddal a kezében, arca kipirosodott az erőlködéstől, vérének melege pedig kilátszott a palás bőre tónusán. Táncolt – nem, egy olyan figurával harcolt, amely úgy tűnt, mintha drótkábelekkel összefűzött folyékony fémből formáltak volna, mintha egy gépész költészetének lázálma szökött volna ki a feltaláló asztaláról, és a világ ellen fordult volna. Lehetetlennek tűnt, hogy bárki, akár egy litomancer is meg tudjon küzdeni ezzel a géppel és nyerjen.

Aztán a levegő megvillant körülötte, és olyan hangos robajjal, mint egy mennydörgés, ahogy Nahiri Új Phyrexia csillogó fémes homokját hívta, hogy csatlakozzon táncához. Szemcséről szemcsére emelkedett, hogy aztán viharként örvényelhessen körülötte, ami halálosabb, mint a kőpengéiből álló jégeső. Ez a vihar aztán összecsapódott a harcoló alakkal. Ahogy a homok behatolt a gépbe és annak orrjáratába egy szempillantás alatt leverte Nahiri ellenfelét.

Ahogy elesett, Nahiri már ott is volt, előrelépett, és fő pengéjével átszúrta a lény közepét. Csavart rajta egyet, és a homok alatti halom mozdulatlan volt.

– Nahiri – csattant fel a Vándor, hangja elég erős volt ahhoz, hogy Kaito egy pillanatra azt remélte, stabilizálódik. Visszafordult hozzá, és összeszorult a szíve. Még mindig halványult, elég közel állt ahhoz, hogy visszarántsa a Vak Örökkévalóság. Óriási akaraterő kellett ahhoz, hogy ilyen sokáig itt maradjon.

Nahiri olyan könnyedén ügetett végig a fémhomokon, mintha szilárd talajon sétálna majd megállt, hogy fejét Kaito felé billentse, mielőtt a Vándorra összpontosított volna. - Hívtál?

A Vándor a homlokát ráncolta. – Sokáig összezavarodott – mint – el kell magyarázni – hogy mit - hagyott ki – mondta. Szavai furcsán váltak el egymástól, ahogy sokáig el-eltünedezett ahhoz, hogy meghallják, mit mond.

– Rendben – mondta Nahiri. Kaitóra koncentrált. - Nem tudom, hogy tudták-e, hogy jövünk, vagy csak paranoiás szörnyetegek, de valamilyen síkpajzsba csapódtunk, amikor behatoltunk Új Phyrexiába. Rendben kellene lennünk. Nyilvánvalóan nem azok vagyunk. Nem tudom, hova került a csapatunk nagy része. Hárman itt zuhantunk le. Vágod?

Kaito zsibbadtan bólintott.

– Eleinte engem is megfogott – mondta Nahiri. Szerencsémre ez az egész hely fémből van – nem a normális fajtából, de elég közel a céljaimhoz, még akkor is, ha ez a cucc inkább árt nekünk, mint használ. Ez egy passzív fegyver. Még mindig megöl, ha hagyod. Kiráztam magam belőle, és láttam, hogy a Vándor fölötted áll, ki-be ugrál a síkról. Nem vagyok benne biztos, hogy sokáig bírja.

– Mi volt az, amivel harcoltál? – kérdezte Kaito, nem akart arra gondolni, hogy akár egy kis időre is elveszítheti a Vándort a Vak Örökkévalóságban.

– Az egyik helyi – mondta Nahiri vállat vonva. - Gyors. Elég halálos. Nem volt igazi kihívás.

– Nem sérültél meg?

- Csak egy karcolás. Semmi, ami miatt nem tudnék haladni. Felnyúlt, és szabad kezével megérintette a tarkóját, ujjai a vértől nedvesek lettek – nem kenődtek el, ami azt jelentette volna, hogy súlyosan megsérült volna. - Még mindig vörös a vérem. Nincs olaj. Rendben leszek.

Feltartotta véres ujjait, hogy megvizsgálja, és halványan mosolygott. Mögötte a Vándor szeme elkerekedett, és gyorsabban ki-be ugrált, ahogy láthatóan erőt gyűjtött egy újabb felkiáltáshoz.

Nahiri leengedte a kezét. – Gyerünk – mondta. - Nem tudom, hol vagyunk, de találkoznunk kell a többiekkel a Kemencerétegen, és nem akarunk ott ácsorogni, ahol a Phyrexia szeretné, hogy legyünk. Mozduljunk meg, mielőtt a hely védelmi rendszere néhány gyalogos katonán és némi hipnotikus homokon kívül valami mással is előáll.

– Elvesztettem a felszerelésem – mondta Kaito.

– A homokban van?

Megrázta a fejét, miközben körülnézett.

– Nem hiszem – mondta. - Ha a drónom itt lenne, visszaásna hozzám. Te vagy a fémdetektor, nem én. Érzel valamiféle Kamigawa acélt a közelünkben?

- Sajnálom. Csak Phyrexiai fémek - mondta Nahiri.

– Meg fogjuk találni – mondta Kaito. – És megtaláljuk a többieket is. Tudod, merre menjünk?

– Erre – mondta Nahiri, és elindult. - Ha maradtunk volna az eredeti pályánkon, amikor zuhantunk, a következő landolási zóna ebben az irányban lesz. Ha nem, akkor egyszerűen elveszünk Phyrexiában, és kezdj el imádkozni ahhoz, amiben hiszel.

– Hogyan tudtál ilyen gyorsan tájékozódni? – kérdezte Kaito, próbálta annyira lelassítani Nahiri-t, hogy közben átsegítse a Vándort a homokon. Nem mintha általában szüksége lett volna segítségre, de amennyire bizonytalan volt a szorítása a síkon, Kaito mindent meg akart tenni, hogy megkönnyítse a helyzetét.

– Gyakorlatom van ebben. – válaszolta Nahiri. - Láttam, hogy robbanások jöttek onnan túlról. A dolgok kaotikussá váltak odaát. Komor elégedettség volt a hangjában. Nehéz volt megállapítani, hogy büszke volt-e a társaira, akik elrontották a dolgokat vagy irigykedik-e rájuk, hogy nem kapott ugyanilyen lehetőséget, esetleg annak örül, hogy minden nagyobb nehézség nélkül be tudta fejezni a saját harcát. Nahiri zavaró lehet így. Nem ismerte elég jól ahhoz, hogy megértse a jelentését mindabból, amit mondott, és jelen körülmények között nem volt biztos abban, hogy megkapja-e a lehetőséget.

Átvánszorogtak a homokon – amikor Kaito alaposabban megnézte, a homok nem olyan volt, mint a tengerparton, ez itt egy végtelen fémszemcsés sivatag volt, Mirrodin darabjai, amelyet a Phyrexia erők finom porrá őröltek. A Vándor lépkedett mellette, néha eltűnve és némán, nyilvánvalóan minden energiáját arra fordította, hogy összhangban maradjon a síkkal. Még egyszer Nahirire pillantott.

– Itt semmi sem az, aminek látszik – mondta nyers hangon Nahiri. - Nem bízhatsz semmilyen Phyrexiai dologban. Mindannyian hazudnak neked, mindig, akár tudják, akár nem. Gyerünk tovább.

Kaito haladt tovább.

Sivatag terült el előttük egy hatalmas, felfoghatatlan emlékmű távoli tövéig, amely a geometria csavaros paródiája szerint épült. Benyomultak a titáni emlékmű árnyékába, apró támadóhármasuk haladt át az ellenséges földön, semmi más nem mozdult, egyedül voltak. Phyrexia nyomasztó súlyával körülöttük. Soha nem lesznek ismét egyedül.

Ahogy haladtak előre a táj egyre rendezettebb lett. Idegen szimmetriájában szörnyű, hatalmas, csillogó fémszerkezetek vetették árnyékukat a fénylő talajra elképzelhetetlen győzelmeket ünnepelve, foltokban megcsillantva a szabaddá váló hússal, amitől Kaito bőre libabőrős lett. Mirrodin-ból megmaradt építmények voltak ezek, vagy Phyrexiai góliátok alvó formái?

Néhány rejtélyt jobb megfejtetlenül hagyni. Mirrodin öt napja legalább halványan még ragyogott a sűrű ködön át. A csoport megkerülte egy alacsony fal végét, amely mintha ezüsttel kevert félig megolvadt csontból lett volna kovácsolva, és megálltak egy kőszobor láttán, amely két vasoszlop között függött, acélfényű kábelek gubancában.

Egy elfet ábrázolt, alacsony és izmos volt. Olyan tökéletesen faragott, hogy Kaito megesküdhetett volna, látja, ahogy lélegzik. Teljesen oda nem illőnek tűnt a Phyrexiai fém és csont gubancában.

Nahiri élesen felszisszent. Kaito zavartan pillantott rá.

– Az a kő – mondta. – Ez egy Zendikari hedron. Phyrexia elérte Zendikart, vagy valami más történik itt.

A Vándor az alakra mutatott. Kaito követte az ujját. Miért viselne egy szobor ruhát? Mi több, miért lenne felfegyverkezve egy szobor? A bal karjára egy kétpengéjű kardot tartó bronz merevítő volt szíjazva.

– Ő közénk tartozik – mondta hirtelen Nahiri, majd elindult előre.

Saját jobb belátása ellenére Kaito a karjára tette a kezét. Megállt.

– A Kamigawán ez csapda lenne – mondta.

Nahiri lassan biccentett, értette. Ha igen, mi bekapjuk a csalit - mondta.

Kaito elkezdett olyan dolgokat keresni, amelyeket lövedékként használhatna. Nahiri fémkései ideálisak lettek volna, de nem volt benne biztos, hogy egyetlen rudat is ki tudna csavarni az ősi litomancer-ből, még ha akarta volna is.

A szobor alatti törmelék jó lesz. Kaito telekinetikusan kinyújtotta a kezét, majd fémszilánkok és repeszek felhőjét húzta maga körül a levegőbe. Ez semmi volt a pengéjéhez, vagy Himoto-jához a tanukijához képest, de végtelenül jobb volt, mint fegyvertelenül harcba szállni.

Nem mintha tudták volna, hogy ebből harc lesz. Lehet, hogy a szobor egy semmiség, végül is eddig még nem támadták meg őket. A trió óvatosan a szobor felé indult.

Már majdnem ott voltak, amikor a tartókábelek hirtelen mozgásba lendültek, mint egy hibernációból felébredő kígyófészek. Némelyikük teljesen kitörte magát és kinyúlt, növelve a kígyózó hatás benyomását. Kaito megfeszült, és arra készült, hogy lecsapjon rögtönzött nyilaival. A Vándor felemelte a kezét, és nyugalomra intette. Megállt, még mindig feszülten, de már nem zavaróan, és nézte, ahogy Nahiri kecses óvatossággal halad előre.

A kábelek megcsavarodtak, hogy nyomon kövessék Nahiri mozgását. A szobor kinyitotta a szemét, és küszködni kezdett, ahogy a kábelek szorosabbra húzódtak körülötte.

– Határozottan a miénk – mondta Nahiri. - Sértetlennek tűnik. Ki kell szabadítanunk.

– Szóval támadunk? Kaito a Vándorra nézett.

Nahiri beleegyezően bólintott, és a férfi szabadjára engedte a zavart dühét, amelyet a part óta cipelt magával. Repeszdarabok, durva borotvák záporoztak a kábelfészekre, a piruettként kavargó csápok kanyargó rajában. A kábelek válaszoltak, repeszfelhőbe csapódtak, az egymásnak csapodó, felrobbanó fémek diszharmonikus szimfóniát alkotta.

Eközben Nahiri akcióba lendült, saját kései előrelendültek, hogy folytassák amit Kaito rögtönzött fegyverzete megkezdett, művészi precizitással feldarabolva és elvágva a kábellényt. A szobor egyre lejjebb és lejjebb süllyedt, ahogy az őt tartó feszes féminakat elvágták, mígnem az utolsó egy hangos csattanással eltört, és a földre nem dobta. A Vándor előrerohant, letérdelt a férfi mellé, érezte a pulzusát.

A kőember válaszul egy hatalmas, ám céltalanul kaszaboló öklét lendített felé. Az ököl úgy futott át a fehér hajú nő testén, mintha az egy szellem lenne. A Vándor csak rosszallóan ráncolta a homlokát.

– Nincs egészen itt – mondta Kaito, a Vándor nyomdokait követve, hogy kezeit nyújtson a kőembernek. – Kérlek, ne üsd meg többé.

– Mi… Az egykori szobor talpra állt, és kétségbeesetten körülnézett, végül Nahirire összpontosított, aki épp Kaito gyógyszercsomagjából kötszert helyezett a tarkójára, és erősen lenyomta a mágiával tapadó éleit. - Mi történt?

A Vándor, aki hallgatott, mióta visszahívta Nahirit a harcból, nyelt egyet, és összeszedte az erejét. – Üss meg - egy akadályt – mondta ki küszködve, hangja olyan erősen vibrált, mintha gyorsan, közeledne és távolodna tőlük. - Mindenki – szétvált. Próbálom – megtalálni a többieket.

Nahiri rájuk nézett. – Valahányszor találunk valakit, ezt kell tennünk? Kérdezte. – Mert megöregszünk, mire végzünk.

A szobor felnevetett, lelkesnek látszott Nahiri csipkelődésétől. - Lehet, hogy elveszünk ezen az ellenséges síkon, de néhány dolog ugyanaz marad, mint volt; a hősök összecsapnak, amikor először találkoznak. A kő visszahúzódott a bőréről, helyét enyhe barnaság váltotta fel. Udvariasan meghajolt a Vándor előtt. – Tyvar Kell vagyok, Kaldheim hercege. Köszönöm a tanácsaidat.

A vándor kinyitotta a száját, de nem jött ki hang belőle. Csalódottság suhant át az arcán.

– A Vándornak nem sikerült stabilizálnia magát. – mondta Kaito. – Nem tudom, hogyan bírta ilyen sokáig, de ha nem pihenünk, hamarosan elveszítjük.

– Vissza fog térni – mondta Nahiri.

– De számít, ha nem várunk rá?

Nahirinek erre nem volt válasza. Kaitóról a Vándorra nézett, és megismételte: – Tovább kell mennünk.

Mint egy csoport, négyen folytatták útjukat Új Phyrexia felrobbant pusztáin. Volt valami szépség a távolban álló zord emlékművekben, de miután látták a Tyvart tartó élő kábeleket, Kaito túlságosan is tudatában volt annak, hogy minden, ami mellett elhaladtak, ennek a keserű síknak az építménye volt, és nem a sík saját természetének része. Bármi bármikor fenyegetéssé válhat.

A Vándor tovább vibrált, és nem szólalt meg többet. Kaito közelében maradt, és nyilvánvaló aggodalommal nézett rajtuk végig. Valami egyértelműen zavarta – Kaito szerette volna, ha lenne valami módja annak, hogy segítsen neki, de nem engedhették meg maguknak, hogy megálljanak, hogy megpróbálja.


Addig mentek, míg a láthatáron apró sátrak rozoga halmaza jelent meg, köztük pedig apró alakok mozogtak. Nahiri és Tyvar megfeszültek. Kaito jobban aggódott amiatt, hogy a Vándort egy pihenőhelyre vigye, és intett nekik, hogy maradjanak nyugodtak. A csoport haladt tovább, amíg az alakok tisztábban nem látszottak: Mirranok voltak. A legtöbbjük ember volt, bronz bőrrel és arany páncéllal, néhol a lemezek között fehér szövet villant ki. Leoninok is voltak köztük, vigasztaló macskafiguraként. A páncéljuk körül látható kis bőrfelületen lágy arany csillogott.

Mindannyian az organikus természet kecsességével mozogtak, nem pedig a teljessé váltak furcsa járásával. Kaito kifújta a levegőt. Biztonság. Már amilyen ezen a síkon megtalálható volt, az ott volt előttük.

Kaitó a Vándorhoz fordult, mondani akart valamit, ami feldobja a lány kedvét és megerősíti erejét. Kilégzése sóhajtássá vált, amikor látta, hogy a lány eltűnt. A Vándor elég sokáig tudott kitartani ahhoz, hogy lássa, gyermekkori barátját a kikerül a veszélyből, de csak eddig és nem tovább.

– Vissza fog térni – mondta Kaito, éppúgy magában, mint a többieknek. – Mindig visszajön.

– Bátorság, barátom – mondta Tyvar, és megveregette a vállát. – Sok van még hátra.

- Igen, de… Azt akartam, hogy együtt érjünk el ide. - mondta Kaito, és újra elindult. Végül, együtt hárman közelítették meg a tábort.

Egy rövidre nyírt vörös hajú, fakó bőrű, fémdíszítésektől mentes, ember nő lépett ki, hogy találkozzon velük. Egy botot tartott maga mellett, aminek a tetejét csillogó fény borította. A bot nem jelent közvetlen veszélyt, de készen állt azzá válni.

– Ti nem vagytok Phyrexiaiak – mondta éles hangon. - Ti azok vagytok, akikről Koth beszélt, hogy jöttök. Melira vagyok. Barát és gyógyító. Megsérült valaki? Szükségetek van segítségre?

– Nem – mondta Tyvar egyszerű hangon a hűvös, csendes levegőben. - Karn és a Kapuőrök hívását követően jöttünk, de eltévedtünk érkezéskor, és tik vagytok az első barátságos arcok, akiket láttunk. Vannak itt még hozzánk hasonlóak?

– Ah – mondta a nő. - Hallottam a pletykákat arról, hogy Elesh Norn valamiféle védelmi akadályt állított fel az olyan emberek ellen, mint amilyenek ti vagytok. Gondolom, ő helyezte üzembe. A többi emberednek két réteggel lejjebb kellene gyülekeznie a Kemencében. Feltételezem, hogy eljutottak odáig.

Elkezdett távolodni a kis tábortól, majd intett nekik, hogy kövessék.

– Ez itt a Monumentális Homlokzat – mondta. - Amikor a Phyrexiaiak elfoglalták Mirrodint, egy burkot építettek a síkunk köré, csapdába ejtve azokat, akik életben maradtak, hogy tovább harcolhassunk. Az eredeti otthonunkból nem láthattuk többé a napokat. Ide küldik játékszereiket, hogy halálig küzdjenek egymással, de feljöttünk ide, hogy megkeressünk titeket. Nehezebb utad lett volna, ha nem vagyunk itt. Felgyújtotta a táborhelyet és megpróbált megbizonyosodni arról, hogy semmi sem marad utánuk, ami azt jelentené, hogy itt jártak.

Tehát a Phyrexiában nem volt mindenhol megfigyelés? Kaito bólintott, és ezt az első jó hírnek tekintette, amit érkezésük óta kaptak.

– Mirrodin – az igazi Mirrodin – alattunk van – folytatta Melira. Megállt egy furcsán lapos földfolt közepén, és sorra nézett mindegyikükre, mielőtt végül Nahirire összpontosított. – Te vagy az a litomancer, akiről azt mondták, hogy jön, igaz?

– Az vagyok – mondta Nahiri, miközben a kések mozogtak a levegőben körülötte. - Miért?

– Segíteni fogsz, ez minden – mondta Melira, és botjával rácsapott az átlátszó folt közepére.

Pillanatnyi szünet következett, ami elég hosszú volt ahhoz, hogy Melira bosszúsnak tűnjön, és úgy pillantson fel a válla fölött, mintha várna valamit. Majd a talaj kiesett a lábuk alól, ahogy a Melira által Monumentális Homlokzatának nevezett hely, nagyjából három négyzetmétert begyürödött.

A robbanótölteteket kiválóan beállították. Kaitónak ezt el kellett ismernie, még akkor is, amikor rájött, hogy zuhan. Ez egy új és nyugtalanító fejlemény volt. Fölöttük a sík vékony héja úgy nézett ki, mint egy összetört fekete fémlemez. Alattuk a táj egyre jobban közelített feléjük, hogy megismerkedjenek velük. Nem több mint 92 méterre volt tőlük.

Nahiri összevont szemöldökkel nézett a mosolygó Melira-ra, aki a legkevésbé sem tűnt aggodalmasnak. Az alattuk lehulló földdarabok tompán forrón izzottak, ahogy a lithomancer megragadta őket és lelassította az ereszkedésüket azzal, hogy egy vékony kagylót hozott létre, amelyen az út többi részét megtehették sérülés nélkül.

Melira ezen már tényleg nevetett. Kaito pislogott. - Miért nevetsz? Mindannyiunkat megölhettek volna!

– Koth azt mondta, hogy erős mágusok vagytok, akik azért jöttek, hogy megmentsék a síkunkat – mondta Melira. - Nos, a Homlokzat héja folyamatosan törik, akár a mi segítségünkkel, akár anélkül. Ha nem bírsz ki egy kis esést, akkor úgysem fogsz sikerrel járni. Bár ez jobb, mint ahogy reméltem volna. Ha egyszer leérünk, a Lowlight/Alacsonyfény közelében leszünk – eljutunk a hasadékhoz és egyből a Kemencerétegbe megyünk, hogy találkozzunk a többi túlélővel.

Kaitónak nem tetszett ez a szó. Úgy tűnt a "túlélők" mint valami előjel, és mivel a Vándor már elment, nem akart ezen gondolkodni. Ennek ellenére az arckifejezését semlegesre eröltette. – Nagyon hálásak vagyunk a segítségetekért – mondta, és Nahirire pillantott, várta, hogy elmondja megsérült, amikor a Vándorral a homokban megtalálták. Nahiri azonban semmi ilyesmit nem csinált, minden figyelmét arra összpontosította, hogy leszálljanak.

Végül is csak egy karcolás volt. Jobb, ha nem töri meg a koncentrációját egy karcolás miatt. Végül is semmi sem igényli a gyógyulást.

Tyvarnak más kérdései is voltak. Intett a kezével, jelezve a körülöttük lévő földet. – Még lejjebb ereszkedünk? Ez nem a Kemenceréteg?"

– Nem – mondta Melira. – A Phyrexiaiak ezt Mirrexnek hívják. Még az igazi nevük használatát sem engedik meg nekünk. Mondtam, hogy az igazi Mirrodin alattunk van. Csak ennyi maradt az otthonunkból.

– Értem – mondta Tyvar visszafogottan.

- Támadócsapataink fő ereje Lowlight/Alacsonyfény fog gyülekezni, készen arra, hogy segítsenek az erőfeszítéseikben - mondta Melira. - Nincs túl nagy ár ahhoz, hogy felszabadítsuk Mirrodint. Ez egykor gyönyörű föld volt. Ha a sors engedi, újra az lesz.

– Mirrodinért és a Multiverzumért – mondta Kaito, és Melira röviden rámosolygott, mielőtt elindult, hogy kitekintsen Nahiri ideiglenes emelvényének szélén.

Mirrodin – már ami megmaradt belőle – még a felszín idegen szépsége mellett is egy pusztaság volt alattuk, elsorvadt a fény hiányától. Ha Phyrexia ezt tette, hogy megtörje az ellenállás szellemét, akkor valószínűleg közelebb jutott, mint azt bárki is elhinné.

Nahiri Melirára pillantott miközben irányította rögtönzött szállítmányukat, hogy megálljanak a felszínen. – Az egész hely ilyen? - kérdezte.

Melira bólintott. – Az egész. Ahogy haladsz lefelé mindig valami új szörnyű meglepetés vár rád. Leugrott a kagylódarabról a földre, ami itt valójában kő volt, több fémes hatszögletű mintákkal tarkítva. - Legalább megjósolhatóak. Vagy meg akar ölni minden, vagy teljessé akar tenni. Nincs kivétel.

- Még te sem? – kérdezte Nahiri.

- Én?  – mondta Melira. – Immunis vagyok. Ezért engedi meg az Ellenállás, hogy védelem nélkül mozogjak, és ezért kért meg Koth, hogy vigyázzak rátok. Gyerünk. Lowlight/Alacsonyfény errefelé van.

Gyorsan haladni kezdett a pusztaságon keresztül. Hagyta, hogy a Síkjárok kövessék őt egy Mirran tábor alacsony, ütött-kopott alakja felé. Amint elérték a határát, egyenesen egy borotvált üvegnek látszó alacsony falhoz vezette őket, és szélesen intett felé.

– Elfoglaltuk a hasadékot, amikor Koth mondta, hogy jönni fogsz. – mondta. – Koth le fog vinni minket a Kemencerétegbe. Hamarosan feladtuk volna, ha nem jön senki.

– Akkor lemegyünk – mondta Nahiri.

Melira félig szórakozottnak tűnt. – Használt már közületek valaki ilyet?

– Nem – mondta Kaito.

– Szórakoztatóak – mondta. – A belsőleg gravitációval játszanak, így nem esel túl az első ugrásnál. Elkezdeni mindig nehezebb, mint folytatni. Melira a hasadék felé indult, könnyedén fellépett a fal mellé rakott ládákra, majd leugrott.

A Síkjárók követte őt. Amikor felmásztak ugyanazokra a ládákra, és lenéztek, látták, hogy egy belülről sápadt fényű, forrás nélküli megvilágított alagút padlóján áll, ami Phyrexia mélyére vezet. A lány a válla fölött visszanézett rájuk.

- Nos? Kérdezte. – Meg tudjátok csinálni ezt?

Nahiri habozás nélkül ugrott, Kaito pedig utána ugrott. Egy pillanatra émelyítő zavar támadt, majd Kaitó az alagút falán állt. Visszanézett és Tyvar volt az, aki úgy nézett ki, mint aki a gravitációval dacolva áll, amit a nagydarab férfi egyértelműen felismert, mert nevetett és beugrott a hasadékba.

– Előre, barátaim – mondta, és előrelépett. Kaito felgyorsult, és rövid időn belül a pár elhaladt Nahiri mellett, el kezdtek leereszkedni Phyrexia földjére.

Melira kissé hátramaradt Nahiri mellett, a másik nő tarkóján lévő kötésre pillantott, de nem kérdezet – még nem.

Nahiri nem érezte jól magát. Ismerte a testét és azt, ahogyan össze kellett állnia, a csontoknak és a szöveteknek, mint ahogy a kövek fűződtek a jó talajba, most viszont valami elromlott. A tarkóján lévő vágás, az apró, jelentéktelen sérülés lüktetett, jobban behatolt a tudatába, mint bármi. Egy ilyen csekélységnek nem kéne. Hátramaradt, hagyta, hogy Melira elhaladjon mellette, mielőtt maga mögé nyúlt, hogy megérezze a kötést, amit Kaito csomagjából vett. A géz furcsán csomós volt, mintha valami alulról nyomta volna.

Lehúzta a kötést, finom ujjaival megérintette az alatta lévő felületet, és nem talált sérülést, csak sima bőrt és egy rövid, sima kiemelkedést, aminek nem kéne ott lennie. Mintha a csontjai úgy döntöttek volna, hogy átformálják magukat. Nahiri ijedten, sziszegve húzta el a kezét, valahogy nem lepődött meg, amikor látta, hogy ugyanolyan csillogó olajban ragyogott, mint amilyen a Phyrexiaiak lándzsáinak hegyén volt.

Megfertőződött.

Már elveszett.

Tudta, hogy el kellene mondania a társainak – de hogyan? És mire lenne jó, ha bármelyikük tudná? Nem tudnák megölni, és ha meg is próbálnák, állapotától függetlenül visszatámadna. Nem tud elmenni, különben továbbviszi a szennyeződést erről a pusztulásra ítélt és haldokló síkról, hogy megfertőzzön egy másikat. A Mirran állítólag gyógyító volt, de ezt még egy gyógyító sem tudná megállítani – igaz? Nem, az volt a legjobb, ha olyan messzire viszi őket, amennyire csak lehetséges, mielőtt feladja magát, és olyanná váljon, amit könnyebben elpusztíthatnak.

Visszanyomta a kötést, újra befedte a sebet, és továbbnyomta.

A Mirran tábor, olyan kicsi, mint amilyen volt, lerombolt és kihalt volt. Hirtelen megjelent egy széles karimájú, fehér hajú nő. Óvatosan körülnézett, karddal a kezében készenlétben állt. Semmi sem mozdult vagy adott jelet arra, hogy megtámadja.

– Kaito! – kiáltott fel. – Kaito, itt vagy?

Senki sem válaszolt. Egy beomlott földfolt volt nem messze tőle. A Vándor feléje futott, felismerte, hogy mi az. Lenézett a mélybe, nyomát sem látta társainak; csak törmelékek lent mélyen a Mirran földjén. Elmentek.

Túl későn tért vissza a Vak Örökkévalóságból, és most elvesztek a társai.

– Figyelmeztethettem volna őket – nyögte. - Fogalmuk sincs, mibe sétálnak. Naivak voltunk, ha azt hittük, hogy ez ilyen könnyen megvalósítható.

Kiegyenesedett. A síkon töltött ideje rövid volt. Ha újra látni akarná őket, megtenné. Amíg ez meg nem történik meg, nem tudott mást tenni, mint várja a távozását, és reménykedni a biztonságukban.

Ez nem lenne elég. Elégnek kellett lennie.

Ez volt mindene.

Tovább...
Severnyák Illés: MtG krónikák: NEMEZIS - Reinhardt Suarez tollából2023.05.19 13:38

Szerző:raymond.budai@gmail.com

Nemezis - Reinhardt Suarez

A vér szennyezett, a hús salak. Felemelkedésem magára az életre szomjazik.
– Crovax, Rath Evincar-ja

Karn nem beszélt, nem panaszkodott, miközben horgok és borotvák – a Varrat Püspökök által kedvelt bőr függelékek feltáró eszköze – rántották, megrongálódott testét, hogy varratokat, illesztéseket találjanak, amelyek megkönnyítik a boncolást. Az ezüstgólem még mindig élt, már ahogy egy ilyen egyedülálló egyén élőnek tekinthető, de ami még fontosabb, hogy még mindig tudatában volt – tisztában volt azzal, hogy hol van, mi történik vele, és ki volt az, aki végrehajtja a teste szétszedésének zord tettét. Karn kognitív képességének észlelése nem volt olyan egyszerű, mint egy légzésellenőrzés vagy finom szemmozgások figyelése.
Az embernek éreznie kellett a szikrát, hogy tudja, ott van.
Tezzeret arra várt, hogy Karn megmozduljon. Félig-meddig várta, remélte, hogy a gólem felemelkedik a csontfehér lapról, széttépi a legközelebbi Phyrexiait, majd síkot vált. De Karn nem ellenkezett az aspiráns csapattal, amikor azok csukló- és bokabilincsekkel helyhez rögzítették, miközben ügyeltek arra, hogy ne érintsék meg a gólem mellkasába ágyazott kétpengéjű baltát. Amint feladatuk befejeződött, az aspiránsok arrébb álltak, hogy a varratpüspökök folytathassák elemző vizsgálatukat. Dominarián, Sheoldred felfedezett egy módot, amellyel megzavarhatja Karn síkváltását. Tezzeret úgy gondolta, hogy ez volt az, ami most is csapdában tartotta a gólemet: a csontfehér táblát olyan ásványi anyagok erezték végig, amitől Tezzeret még mindig viszketett, pedig jó messze állt tőle. De miért volt Karn olyan engedelmes…

Tökéletes vízió.

Tezzeret utálta mindezt. Utált mindent a Fenség Bazilikájában. Gyűlölt bármit, aminek köze van a Gépi Ortodoxiához. Esperen a Carmot Keresők is szentséges hatásvadász szervezetbe verődtek, és egész Vectis felett uralták az etheriumkovácsolás titkait. Habár ő is közéjük tartozott, de még így is átverték a csalásukkal. Carmot, a szent régens és kulcs az etherium létrehozásához, nem volt más, mint egy kidolgozott giccs, amely a tudatlan zsiványokat a Keresők sarka alatt tartja. Ilyen volt Elesh Norn „megvilágosodási” ígérete is.
Egy másik ismerős arc lépett be a hideg kamrába, Ajani Goldmane. A papok közül egy vezető kísérte, egy magas rangú exarch, aki pókszerű karokból álló lebegő csapatot vezetett fel az oltárhoz, ahol Karn teste feküdt. A papok, akárcsak előttük lévő aspiránsaik, úgy tűnt, bensőjükben elismerik a rangot – amely úgy szól, hogy engedjenek a jobbnak – elképesztő kecsességgel hajoltak el az oltártól.
– Újjászületés – mondta Ajani. - A pusztítás fájdalmai utat engednek a dicsőséges tökéletességnek.
Tezzeret nem válaszolt. Ajani jelenléte nagyon nyugtalanította, és nem csak azért, mert hajlamos volt részleteket és verseket idézni az Argent Rézkarcokból, Elesh Norn saját hiúságára írt hálaénekéből. Nem, ez több volt ennél. Abban az időben, amikor Nicol Bolast szolgálta, voltak nyugodt időszakok, amikor az őssárkány a következő lépéseit fontolgatta. Ajani soha nem maradt ki Bolas terveiből. Különleges cselszövéseket dolgozott ki a leonin elfoglalására, miközben Bolas egyéb tervei haladtak azok megtervezett útjaikon. Tezzeret számára az igazság nyilvánvaló volt: Nicol Bolas – Síkjáró, őssárkány, isten-fáraó – Ajani Goldmane megszállottja volt.
Bármi is történt a csatájukban Alara összeolvadása alatt, olyan megszállottságot keltett Bolasban, amilyent csak kevesek iránt tanúsított.
És mégis, a Phyrexiaiak könnyen megtörték. Túlságosan könnyen. Tamiyo volt az első, aki átesett Jin-Gitaxias különleges teljessé tételi folyamatán, amely csillogó olajjal gazdagította, miközben megőrizte szikrájának erejét. Ezen az áttörésen felbuzdulva az Előrehaladás Gépmestere lelkesen vetette alá a fogságban lévő Síkjárókat egyre hatékonyabb – és fájdalmasabb – eljárásoknak. Most, Tezzeret és néhányan a leggyűlöltebb ellenfelei közül, láthatóan "ugyanazon az oldalon voltak".

Engedd el az emlékeidet, és szüless újjá.

Mint egy nagy szimfónia karmestere, az exarch hat karjával mintákat kezdett szőni a levegőben. A boncolási platform függelékei az exarch kimondatlan parancsainak megfelelően mozogtak. Fehér kitinhegyeik széthasadnak, felfedve a feladathoz igazodó eszközöket: fűrészeket, pengéket, fogókat, csipeszeket.
Amikor a karok megkezdték a munkát, Karn továbbra sem szólt semmit. Még akkor is hallgatott, amikor fémfogak a testébe hatoltak és lenyírták a végtagjait.
– Csak az ő kegyelmében üdvözülünk – mondta Ajani ujjongástól remegő hangon. Régi formáink olyan ketrecek, amelyeket az Anya felolvaszt és sorssá kovácsol.
– Mi magunk csináljuk a ketreceinket – motyogta Tezzeret, miközben megfordult, hogy távozzon. Azonban útját elzárta Elesh Norn elit gárdájából az egyik angyala, aki fogazott szárnyait a teste köré csavarta. Tezzeret megpróbált megkerülni az angyalt, de az a botjával akadályozta meg az útját.
- A rituálé még nem fejeződött be – jelentette ki az angyal. – Tilos elmenni.
– Nem tartozom hozzád – mondta Tezzeret. - Mozgás.
- Neked tanúskodnod kell. És akkor megkapod, amit megígértek neked.
Tezzeret gondolkodás nélkül a mellkasára tette a kezét, a Síkhíd nyughelyére. Mellvértje alatt érezte, ahogy a tárgy elevenen felfalja. Mindig egy kicsit harapott belé, de azt menthetetlenül tette. Ha Kuldotha kovácsműhelyében nem végzett volna időnként kauterizálást, akkor lehet, hogy már megadta volna magát a kapu gyengítő energiáinak. De ez csak egy pillanatnyi szünet volt. Az élete azon múlott, hogy megkapja-e, amit ígértek neki, amit megérdemelt – egy új, sötétacélból készült testet, amely sokkal erősebb az etherium-nál, és mentes az átkozott Síkhídtól. Aztán elmehet erről az elhagyatott síkról és mindenből, ami vele járt. Örökké.
- Hogyan kapom meg a jutalmamat? Mondd meg most.
- Amikor mélységes híveink végeznek, elhozod az Atya darabjait Anyánknak.
Újabb átkozott megbízás?! Vett egy levegőt, és megnyugtatta magát. Bár dühös volt, hogy egy újabb alantas feladattal bízták meg, egy utolsó megaláztatás megérte az új testét. Ráadásul, ha valamit a Gépi Ortodoxia mindenekelőtt értékelt, az az illendőség volt. Ezt finoman kellett játszania.
– Te megfelelőbb futár lennél – tiltakozott Tezzeret.
- A kiválasztott nem utasíthatja vissza az Anya meghívását – válaszolta az angyal. Ebben az egyben igaz volt. Már több hét telt el azóta, hogy Tezzeret nem látta a praetort, mióta elhagyta trónját, hogy teljes idejét a Mycosynth-ek között töltse. Tezzeret korábban élvezte, hogy engedélyt kapott arra, hogy meglátogassa a sík legbelső rétegeit Új Phyrexián végzett korábbi munkái során, ez most nem így volt. Elesh Norn mindenkit megtiltott az alsóbb szintek látogatásától, még a többi praetort is.
– Biztosan vannak más feladatok is, amelyek megkívánják a figyelmemet – mondta a fogát csikorgatva. – Olyanok, amik fontosabb jelentőséggel bírnak?
- Nincsenek! - Az angyal kibontotta a szárnyait, és feltárt egy ruhát, ami úgy nézett ki mintha emberi fogakból készült volna. – Megkaptad a parancsodat.
Tezzeret hirtelen tudatára ébredt, hogy annak ellenére, hogy igyekezte behízelegni magát az angyalnál, ő maga vált a vizsgálat tárgyává. Körülnézett, először az angyalra, aki mogorván tekintett le rá jellegtelen vörös inakból alkotott arcával, majd az aspiránsokra és a tiltakozása miatt pillanatnyilag félreálló papokra, végül Ajanira, aki vörösen izzó szemekkel meredt rá.
Tezzeret összeszorított állkapcsával elengedett egy kényszeredett vigyort. - Az öltözékem sajnálatos módon nem megfelelő egy ilyen megtiszteltetésre. Épp most segítettem Sheoldredet vissza az odujába, és a páncélom még mindig… tartalmazza a Salak Gödörbe vezető út maradványait.
– Tessék – mondta Ajani, levette fehér köpenyét, amely még mindig vér és korom volt a dominariai események miatt. – Tisztítsd meg magad ezzel.
Tezzeret felvette a köpenyt, fehér volt arany szegéllyel, kivéve ahol kifakult foltokat olyan rózsaszínűek voltak, mintha hegszövetek lennének. Eddig fel sem tűnt számára, hogy ez ugyanaz a köpeny volt, amelyet egykor Elspeth Tirel viselt. Érdekes. Tisztában volt vele, hogy szövetségesek voltak Alarán, de azt nem, hogy milyen közel álltak egymáshoz. Tezzeret a leonint tanulmányozta, tudván, hogy a teljessé vált teste mélyén még mindig ott van az igazi Ajani szelleme. Elnyomva. Tisztában volt vele, hogy mi történik? A köpeny valami rejtélyes segítségkérés volt a leonin elméjének bugyraiból? Ha igen, Ajani nagyobb bolond volt, mint azt Tezzeret gondolta. Nem volt itt az ideje sem a helye, hogy ilyen nyíltan leleplezze magát.

Ne hibázz.

Tezzeret hátralépett, és lehajtotta a fejét, hogy elutánozza azt a gesztust, amelyet az aspiránsok tettek Varrat Püspökeik felé. A hódolat ilyen jeleinek bemutatása a szívét emésztette, de hamarosan eljön a lehetőség, hogy hangot adjon felháborodásának. Türelem, türelem.
– Ahogy anyánk kívánja – mondta. – Legyen így.
Amikor Új Phyrexia még Mirrodin volt, egy informális hézaghálózat kötötte össze a sík minden részét ahhoz a szívhez, ahol a Mycosynth nőtt. Ezen átjárók némelyike azóta is fennmaradt, mióta Karn létrehozta őket, míg mások – sokkal inkább beteg artériák, mint szándékos átjárók – jóval később alakultak ki a Phyrexiai vész következtében. Egykor Tezzeret egyedül navigálhatott a cél felé.
Erre nem volt többé szüksége. Az angyal vezetésével átvánszorgott a Fenséges Bazilika nyitott udvarain a hatalmas, gerinccel borított hídhoz, amely Új-Phyrexia legbelső rétegeibe vezetett. Az ilyen pazar építkezések egyike volt a sok módszer közül, amellyel Elesh Norn megerősítette dominanciáját. Bár megengedte praetor társainak, hogy személyre szabják lakórétegeiket, ennek a kegyességnek volt határa. A rendnek uralkodnia kellett – az odaadás, a kötelesség és az egység mindennél fontosabb volt a könyörtelen tudományos elemzések vagy a ragadozók és prédák vad törvényeivel szemben. A harmónia felváltja azt az őrületet, amely az előző mesterek alatt uralta a síkot – az ő harmóniája.
Aspiránsok iker regimentjei várták Tezzeret-et a híd lábánál, és mind ugyanazt az imát mormolták. Szemük – némelyik fejbe ágyazva, de inkább a szarvra kihegyezett combcsontok hegyére vagy a papírvékony bőrt áttörő csigolyákat szegélyező oszlopokra, fényérzékeny szervet ültettek – örökösen a szürke ég felé tekintett. Új Phyrexia fehér mananapjának fénye nem hatolt át a fenti összetett rétegeken. Ehelyett, maga a réteg szerkezete biztosította a megvilágítást. A bazilika falai megcsontosodott Phyrexiaiak holttesteiből álltak, melyeket halállal tiszteltek meg, halvány fehér fényt árasztottak, a márványszerű padlóba vésett karmazsinvörös hajszálerek pedig vérvörös fényt árasztottak.

Lépj mindig előre.

Tezzeret elindult a várakozó tömeg felé, és értékes tiszteletét tologatta: egy lebegő platformot, amely Karn szétszerelt alkatrészeit tartalmazza. Annak ellenére, hogy Ajani köpenyét leterítette, hogy elrejtse az ezüst gólemet, az aspiránsok továbbra is vagy bömböltek bukott Atyjuk jelenlétében, vagy szétváltak, hogy utat engedjenek, esetleg térdre borultak áhítattól.
Gyenge lelkű pojácák , gondolta Tezzeret, amikor a hídon várakozó magányos Phyrexiaihoz közeledett. A lény kitárta hat karját, mintha az ölelésébe hívná Tezzeret. - Ki vagy?
– A vezetőd – hangoztatta annak ellenére, hogy nem volt szája. – Az alvilág áruló tud lenni.
– Ismerem a helyet. Nincs szükségem vezetőre.
– Ez Anyánk rendelete.
Tezzeret elfintorodott, de ismét megőrizte a türelmét. – Akkor folytasd.
A kisérő megfordult, és átvezette a hídon, a körülöttük lévő miazma elsötétült, ahogy egyre beljebb merészkedtek a sík belsejébe. Tezzeret követte az vezetőt, miközben Karn emelvénye közöttük lebegett. Hamarosan a Fenség Bazilikája eltűnt, a Gépi Ortodoxiát meghatározó ín- és csontemlékeket felváltották a Mycosynth magasba tornyosuló oszlopai, az egyedülálló növekedés, amely a sík magja fölött burjánzott. Tezzeret áhítattal és óvatossággal tekintett a Mycosynth-re. Bizonyos értelemben ez volt a végső organizmus – élettel teli, fémrácsa tökéletesebb kristályszerkezet, mint amilyet bármely mester képes előállítani. A Mycosynth azonban veszélyt rejtett: a hosszan tartó itt tartózkodás esetén fémből hús lett, és fordítva. Ez megmagyarázza, hogy a néhány megmaradt Mirran miért rendelkezik fémes testrésszel is, illetve, hogy a Phyrexiaiak miért képtelenek elérni a teljes fémformát.
Miután leléptek a hídról magába a Mycosynth Gardenbe, Tezzeret felfigyelt a hangra – vagyis inkább annak hiányára. Kísérteties csend volt ezen az alsó szinten. Ez kétségtelenül annak köszönhető, hogy Elesh Norn lezárta a bazilika alatti központi rétegeket.
– Beszélsz az Anyával? - kérdezte Tezzeret az útmutatót. Hangja visszhangot vert a mag magas mennyezetéről és távoli falairól. Kérdése minden irányba visszhangzott. Lehalkította a hangerejét, és újra megszólalt: – Tudod, milyen gyakran ereszkedik fel a sík magjából?
- A Gépek Anyja elszámolás nélkül cselekszik. Nem az én feladatom tudni.
– Mikor fogadott utoljára látogatót?
– Engedelmeskedni és tanulni – mondta a vezető. – Ez a létezésem értelme.
Tezzeretnek ez egyáltalán nem tetszett. Ennyi pompa az alantas szállítási feladathoz. Egy hirtelen gondolattól megborzongott. Miért pont ő kapott audenciát, és miért pont most? Amióta Urabraskhoz csatlakozott – az biztos, hogy laza partnerség, de mindkét fél tudta, hol áll a másik – Tezzeret titokban továbbított információkat Jace kis Ravnicai öltözékének. Még névtelenül is sikerült felbérelnie a szellemmágust, hogy kövesse nyomon Vorinclexet, és ezzel csak jót tett. Vajon Elesh Norn tudott az árulásukról? Tezzeret csapdába masírozott? Egyféleképpen lehetett kideríteni. Nem volt kockázatmentes, de eltörpült Elesh Norn szerződési feltételeinek elfogadása mellett.
– Állj! – szólalt fel, de a vezető nem figyelt rá. Tezzeret elengedte az emelvényt, és kinyújtotta az etherium karját, letekerve magáról, mint egy csáptömeget, amelyet aztán a vezető nyaka köré csavart. – Parancsot adtam neked.
– Nem a te szolgád vagyok – sipította a vezető.
- Nem.  Tezzeret pengévé alakította a kezét, és a vezető nyakához tartotta. – De félsz, nem?
- Anyánk ölelésében nincs félelem. - A vezető vállai megfordultak, két karját hátrafelé küldve, hogy eltalálja Tezzeret pengéjét. Tezzeret szerencséjére sok Phyrexiait látott már így harcolni. Az erejük megdöbbentő és meglepő – ahogy végtagjaik lehetetlen módon csavarodnak ki, vagy, ahogy állkapcsok törnek elő a test furcsa helyeiről. Mindez csak figyelemelterelés. Tezzeret megrúgta az lebegő platformot a vezető felé, hogy a földre csapja őt. Aztán megkerülte, hogy a hason fekvő Phyrexiai fölé álljon, majd egyetlen jól elhelyezett lökéssel átlökte a platformot rajta.
Miután a testet egy hasadékba gördítette, Tezzeret megragadta az emelvényt, letért az útról, amelyet követett, és elindult a Mycosynth felé.

A harag legyőzi a haragot.


Több év telt el azóta, hogy Tezzeret bemerészkedett Új Phyrexia Mycosynth Kertjébe. Feltételezte, hogy védve volt a közelmúltbeli környezeti változásoktól, amelyek a sík más részein megjelentek; Mycosynth Rácsot mindig is hagyták magától terjedni, hogy az alkalmankénti kinövéseinek bányászatával új szerkezeteket építsenek. Sajnos a dolgok megváltoztak. Más volt a táj. Újraalkották.
– Hol a pokolban van? – morogta Tezzeret. Minden irányban csak a tornyokat látta, amelyek a réteg teljes magasságában masszív fákként ívelték át, burjánzó lombkoronákkal. Átvágott a kert alig járható terein, miközben igyekezett éber maradni. A kinövésekkel való tényleges fizikai érintkezés átadhatja a Phyrexiai fertőzést, mivel a rács a csillogó olajjal egyesült.

A teremtés pusztítást szül, ami lehetővé teszi a teremtést.

Az emelvényt átpréselte a két egymásba nőtt oszlop közötti nyíláson, Tezzeret egy lapos terület végén bukkant elő. Egy magányos tornyot pillantott meg, amelyet összetéveszthetett volna a rács egy másik részével, azonban ez arany fénnyel ragyogott.
– Végre – mondta Tezzeret.
Elindult a torony felé, egy megszűnt erődhöz, amelyet a sík előző ura használt, egy istenség, akit a Vedalkenek "Memnarch"-nak hívtak. Soha nem kapott kielégítő magyarázatot arra, hogy ki vagy mi ez a Memnarch, sem lumengridi kapcsolataitól, sem a jelenlegi Phyrexiai vezetéstől. Meglepő módon Jin-Gitaxias volt a legőszintébb, amikor úgy jellemezte Memnarchot, mint "hibát, de értékes a mi céljainkra". Bármi is legyen ennek a Memnarchnak a természete, egykori menedékhelye még mindig érintetlen volt. Valójában sokkal jobb állapotban nézett ki, Tezzeret emlékeiben ledőlt roncsként élt.
Sokkal jobb, gondolta Tezzeret. Ha a tornyot megjavították, talán azt is teljesen helyreállították, amit benne keresek. Amikor a torony tövéhez ért, először nem látott semmilyen bejáratot. Félreállította az emelvényt, amit addig tolt, majd tapogatni kezdett a torony alapjának minden oldalán. Csak tömör fémet talált – ami azt illeti, sötétacélt. Varázslatba kezdett, finom foszforeszkáló porködöt permetezet a torony aljára, amivel kiemelte egy ajtó körvonalát, amelyen sem kilincs, sem más bejutási eszköz nem volt. Etherium karjával karmot formálva megpróbálta kinyitni az ajtót. De a sötétacél ellenállt minden próbálkozásnak, harapásnak, hajlításnak, még annak is, hogy kicsavarják a helyzetéből.
- Ez őrület!
– Ez, az. – kiáltott fel egy hang, amely a Mycosynth fémes felületeiről visszhangzott – A legalázatosabb őrület maradványa.
Karmát kinyújtva Tezzeret megpördült, készen állt arra, hogy bármilyen mozgásra lecsapjon. De csak ő volt ott… és a letakart emelvény, amit magával hozott. Karját harapófogóvá alakítva lehúzta a köpenyt az emelvényről, felfedve Karn szétszerelt végtagjait és törzsét, amelyeket arany árnyalatú sötétacél kapcsok tartottak a helyükön. Tezzeret fellépett az emelvényre, ahol látta, hogy Karn ezüstös szeme kinyílik, és lágyan ragyogni kezd.
– Gépek Atyja – mondta Tezzeret. – Furcsán örülök, hogy a halálodat túlértékelték.
– Helló, Tezzeret – válaszolta Karn. – Nem vagyok elégedett ezen körülmények egyikével sem.
- Akkor menekülj. Még megvan az épp elméd. Építsd újjá a testedet egy másik síkon.
- Megpróbáltam, de a Phirexiaiak valamiféle anyagot kötöttek hozzám, akadályozva a síkok közötti utazást. Ide vagyok kötve.
Tehát a sejtése helyes volt: a táblák visszatartották Karn síkugrását. Tezzeret grimaszolt azon a lehetőségen, hogy Elesh Norn csökkentheti a képességét , hogy megszökjön erről a síkról, bár kételkedett abban, hogy a nő egyszerre akadályozhatja saját képességeit és a Síkhíd működését. Ennek ellenére nagyra értékelte, hogy tudatosították benne a lehetőségeket.
– Szóval, úgymond együtt vagyunk csapdában.
– Miért akarsz belépni a Panoptikumba? – kérdezte Karn.
– Ez egyedül rám tartozik. Tezzeret felfelé bámult a torony tetejére, ami egy nagy, ötszögletű kamrába torkollott, mindkét oldalon egy sor kilátónyílással. – Hacsak nem szeretnéd megmondani, hogyan juthatok be.
Karn lehunyta a szemét, és egy ideig csendben maradt. Aztán kinyitotta a szemét, és így szólt: Bevihetlek. Végül is ez volt valaha az én birodalmam.
– Aligha vagy abban a helyzetben, hogy bárhová is menj – mondta Tezzeret nevetve.
– Csak egy darab kell – mondta Karn. – A fejem elválasztható a testemtől.
Tezzeret odahajolt, és megragadta Karn nyakát. Körbetapogatta, és bizony, ujjai egy meglehetősen egyszerű reteszelő mechanizmust találtak, ami nem hasonlít a gólem fejét a helyén tartó csathoz. Kioldotta a reteszt, félig megforgatta Karn fejét, és kiszabadította a törzs többi részéből. Tezzeret felemelte a fejét, hogy megnézze.
- Én nem így terveztelek volna meg - mondta. - A mágikus kötelék biztonságosabb.
– Alkotóm minden varázslatnál jobban bízott a fizikai mesterségében.
Soha nem gondolt arra, aki Karnt létrehozta. Ahhoz, hogy megalkothasson egy ilyen lényt, alkotójának tehetséges és fontos embernek kellett lennie – nem úgy, mint a saját apja, egy értéktelen szemét, aki úgy manipulálta Tezzeretet, hogy a haszon megosztása nélkül szerezzen neki etheriumot.
– Folytassuk ezzel. Tezzeret felkanalazta a köpenyt, és visszaterítette Karn testére. Aztán ahogy Karn utasította, hozzáérintette a gólem fejét a sötétacél ajtóhoz. Tezzeret furcsa bizsergést kezdett érezni az ujjaiban, különös nyomást, ami szétterjedt a karján.
– Ne ijedj meg – mondta Karn. - Átirányítom a fém természetes energiáit a testedbe, hogy ráhangolódj az ajtóra. Már csak néhány pillanat. Szavához híven Karn erőfeszítéseinek hála az ajtó félrecsúszott. Tezzeret, Karn fejét az egyik hóna alá dugta, a másikkal pedig behúzta magát az ajtónyílásba. Amint bejutott, Tezzeret varázslatot hajtott végre, amitől fémkarja hideg elektromos kék színnel világítani kezdett, megvilágította az utat a kanyargó lépcsőkön a legtetején lévő kamrához.
Tezzeret észrevette a legutóbbi itt járta óta a különbségeket. Eltűntek az égési nyomok a falakon, csakúgy, mint az mechanikus trón és a repedt lebegő gömbök. Minden tiszta volt. A két falon olyan fém állványok lógtak, amelyek tökéletesen alkalmasak az emberek megfékezésére. A szoba közepén állt Tezzeret utazásának tárgya – egy hosszúkás, gyémánt formájú monolit, amely lehetővé tette, hogy belásson Új Phyrexia bármely részébe.
– A Sötétacél Szem – mondta Karnnak. - Csak néhányszor tudtam használni, amikor Nicol Bolasnak kémkedtem. De amikor megtettem, még így, félig összetörve is, elég éleslátónak bizonyult.
– Ha Elesh Norn helyreállította a szemét – figyelmeztetett Karn –, az csak azt fogja mutatni, amit látni szeretne.
– Ennek én leszek a bírója. Tezzeret letette Karn fejét a padlóra, és megérintette a Sötétacél Szem felületét. Az egyik oldala kinyílt, belépett. A Panopticonhoz hasonlóan a szemet is teljesen helyreállították. Mindegyik tükörszerű képernyője érintetlen volt, és amikor megérintette a vezérlőpultot, kigyulladtak, elárasztva az Új Phyrexia különböző rétegeiről szóló képekkel.

Csak a bizonyosságot keresd.

Tezzeret a sík minden rétegéből nézte a képeket. Légiókat gyűjtöttek össze és szereltek fel a háborúhoz. Ismerte a műveletek mértékét. A praetorok nem riadtak vissza a kérkedéstől. Ám amint szemtanúja volt az összegyűjtött erők hatalmas méretének, azon kezdett töprengeni, hogyan lehetne egy ilyen hadsereget bevetni más síkokon. Feltételezte, hogy a Síkhid kulcsfontosságú lesz Elesh Norn inváziós erőfeszítéseiben, de soha nem tudta átszállítani ezt a hatalmas haderőt, amely messze meghaladta Bolas örökkévaló seregét.
Akkor ő hogyan fogja csinálni? – tűnődött. Miközben elforgatta a vezérlőpult gombjait a képernyőn látható nézetek és szögek megváltoztatásához, felfedezte, hogy van két hely, aminek sikerült dacolnia a szem behatolásával. Ebből arra következtetett, hogy az egyik Urabrask birtoka. Nem volt meglepő, hogy a Csendes Kemence rosszmájú praetora igyekezett meghiúsítani a külső megfigyelést. A másik megfoghatatlan helyszín Elesh Norn szentélye volt.
Tezzeret öklével a vezérlőpultra csapott, amitől a képernyők kikapcsoltak, és az ajtó ismét kinyílt. Karnnak igaza volt. Ostobaság lett volna, ha Elesh Norn bármilyen eszközzel – különösen a sajátjával – megengedi, hogy elárulja titkait. Ésszerű óvintézkedés, de nem kevésbé dühítő. Visszalépett a Panoptikum főkamrájába.
– Láttad, amire vágytál? - kérdezte Karn.
Tezzeret összevonta a szemöldökét Karn szemtelenségére, elfojtva a vágyat, hogy lecsapjon az egykor hatalmas Síkjáróra. – Láttam a megsemmisülést – mondta, és hátát a Sötétacél Szemnek nyomta, és a földre csúszott. – A sors, amely mindannyiunkra vár.
– A sors, amelynek megalkotásában segítettél.
– Ne oktass ki. – mondta Tezzeret. Ott voltam, emlékszel? Amikor az olaj a markában tartott? Az egyik másodpercben összefüggéstelenül bömböltél, a másikban pedig Mirran foglyok kivégzését rendelted el. Ez a te ostobaságod volt!
– Amit mondasz, az nem valótlan – mondta Karn bűnbánó hangon. - Egyszer azt hittem, hogy ez az én felelősségem – minden Síkjáró felelőssége – az, hogy teremtsek, hogy új hangokat fogadjak be és irányítsam őket. Azt akartam, hogy Argentum háborútól és fájdalomtól mentes menedék legyen.
– Végül megtalálnak – mondta Tezzeret. - Háború és fájdalom… Telhetetlenek. Megállíthatatlanok. Ezer arccal és ezer névvel.
– Mint Nicol Bolas.
– Tudod, hogy utáltam őt – mondta Tezzeret, majd megérintette a homlokán lévő szarv alakú tetoválásokat – ezek a jelölések arra hivatottak, hogy emlékeztessenek rá, kinek tartozok hűséggel. - Soha nem engedte, hogy elfelejtsem az adósságot, amivel tartoztam neki - az életet, amelyet visszaadott nekem, miután Beleren üres, értelmetlen vázat hagyott belőlem. Hadd köszönjem meg hivatalosan is, hogy megszabadítál tőle.
– Nem volt más választásunk – mondta Karn. – Megfenyegette az egész Multiverzumot.
Erre Tezzeret hangosan felnevetett. Ó, Gépek Atyja, ez jó! Tudod, miután elhagytad ezt a síkot, visszatértem Bolashoz. Azt akarta tudni, hogy a Phyrexiaiak képesek-e a síkközi utazásra, és elmondtam neki az igazat: nem. De ha valaha is elérnék, az lenne a káosz ereje, veszélyt jelentene mindenkire, aki uralkodni akar. Azt javasoltam, hogy pusztítsuk el az értékes síkodat, mielőtt ez megtörténne, és meglepetésemre ő beleegyezett ebbe. Az első isten-császári cselekedete… az lett volna, hogy eltörli Új Phyrexia létezését.
- Cserébe pedig csak meg kellett volna halnunk, hogy aztán mindenki más a hűséges alattvalója legyen.
- Mindig olyan egyszerű volt a számodra – mindannyian egyszerű bolondok vagytok, akik úgy tesznek, mintha olyan tiszta lenne a kezük! A ragyogó hősök azért jönnek, hogy kiirtsák a rosszat, a trágárságot, a gonoszt! Tezzeret érezte, ahogy a kedvesség álarca leégett. – Te a mi felelősségünkről beszélsz? Neked vállalni kellett volna a felelősséget a döntéseiért – vállalhattad volna Új Phyrexia Úrának pozícióját. Bizonyára jobb lett volna, mint az Elesh Norn által megígért „paradicsom”! Feltápászkodott, és felkapta Karn fejét. - Minden nap, amit átélek, egy újabb, amiért harcoltam! Minden lélegzetvételem közelebb vissz…
– Mihez?
Szabadság. Ezt akarta mondani. De ugyanabban a lélegzetben egy másik szó is az ajkára szegődött. Beteljesülés. Az agya egyik röpke ötletről a másikra ugrott. Amióta megérkezett Új Phyrexiára, védve volt a csillogó olaj hatásaitól Nicol Bolas által biztosított oltásnak köszönhetően. De mi van ha… Mi van, ha a védelem alábbhagyott, ha a sárkány nem élte meg, hogy megerősítse ezt? Vagy ami még rosszabb, mi van akkor, ha a Kuldotha kovácsműhelyben végzett kezelések a Síkhídnál rosszabbat juttattak a testébe? Valami alattomosabbat?

A bőr az áldottak börtöne.

– Hallod őket, igaz? - mondta Karn. Figyelj. Ne kérdezz. Kövess. Válj és tartozz. Ugyanazok a hangok, amelyeket akkor hallottam, amikor az olaj parancsolta a szívemet.
- Fogd be! Tezzeret hátrahúzta a kezét, lándzsahegyré változtatta, és dühtől remegő karjával Karn homlokához tartotta a hegyét. Karn arcába bámult, a gólem arckifejezése olyan nyugodt volt, mint amikor Elesh Norn papjai széttépték. – Félsz a saját végzetedtől, Karn?
– Igen – mondta. - Mindent megtettem, hogy megakadályozzam. De ez nem volt elég. Nem elég.
Tezzeret leengedte a kezét. – Elesh Norn gyanítani fog valamit, ha megsérülsz. Visszament a tornyon keresztül, majd Karn fejét a testéhez erősítette, és elindult, hogy megkeresse Elesh Norn-t.

Tezzeret a Mycosynth Kert körüli föld fokozatának csökkenésében lévő sebeket követte, és arra gondolt, hogy a lehető legalacsonyabb pontot kell megtalálnia a síkon. Tippje helyesnek bizonyult, mert egy újonnan épített lépcsőre bukkant a kert kellős közepén. Nem emlékezett sem a lépcsőre, sem azokra a furcsa, tüskés hajtásokra, amelyek megjelentek a Mycosynth-en a korábban tett látogatása óta.
Tezzeret emlékezett rá, mi volt a lába alatt. Új Phyrexia szíve. Karn régi trónterme. Lefelé haladva a lépcsőn egy sötét alagútba ért, felkészült egy varázslatra támadás esetére. Ha az emlékezet nem csal, az alagút végén egy óriás szélességű és magasságú fémajtóhoz fog megérkezni, amelyet fogaskerekek és fogaskerékfogak díszítettek. De nem volt ilyen ajtó. Ehelyett az alagút szája behatolt abba a szakadékszerű kamrába, ahol Karn trónja állt. Csakhogy a trón már nem látszott a körülötte tekergőző vastag, páncélozott kábelek gubanca alatt, amelyek spirálisan nyúltak fel a kamra mennyezetéig. A helység lüktető vörös fényben fürdött.
Egy szívverés.
Tezzeret egy faszerű építmény gyökereit követte annak tövéig, mely mellett egy oszlopcsarnok állt, melynek közepén egy tükröződő medence volt. A medence mellett Elesh Norn ült, porcelán teste vérszínű köpenybe volt burkolva.
A Gépek Anyja felnézett a közeledtére.
– Tezzeret – mondta, és szelíd hangja átvágta a sűrű levegőt. – Bízunk benne, hogy kellemes volt az útja idefelé.
– Események nélküli – mondta Tezzeret. Úgy tűnt Elesh Norn, jó hangulatban van. Úgy sejtette, hogy ez összességében rossz jel. De rövidtávon ez jót sejtetett számára. Készen állt arra, hogy - befogadja sötétacél testét, és hagyja, hogy a Phyrexiaiak lemészárolják egymást. A Multiverzum egy szinte végtelen hely volt. Voltak helyek, ahol elbújhat, ahol eltűnhet. Hogy túléljen. - Megtettem, amit kértél. Lehúzta a köpenyt Karn testének darabjairól, amire Elesh Norn felállt és meghajolt.
– Atyám – mondta. A sötétacél merevítők az érintésre elszabadultak, így a kezébe vette Karn törzsét. – Üdvözölünk a nagyszerű munkánkban.
Karn nem szólt semmit.
- A dolgok nehezek voltak köztünk. - mondta. - De ha megtudod, hogyan vittük tovább az álmodat, meg fogod érteni, miért tettük azt, amit veled tettük – mit fogunk tenni veled. Nem büntetésként, nem. De vezeklésként, hogy megmutassuk, hogy semmi, nem még a mi szeretett pátriárkánk is feddhetetlen.
– Valóban nagyszerű a munkád, Anya – mondta Tezzeret. – De azt hiszem, nekünk is vannak befejezetlen ügyeink. A jutalmam.
– A hűséges szolgálatért, igen – mondta. – Olyan kegyelmet mutattál nekünk, Tezzeret. Nélküled nem lenne miénk a Birodalomtörő.
Tezzeretnek eszébe jutott, hogy a Fenséges Bazilikában Elesh Norn tróntermében állt, amikor jelzett neki, hogy nyisson egy portált Kaldheimbe. A Síkhíd energiamátrixa kiszakadt a mellkasából, majd testét elektromos tűz örvényében fürdette. A vörös portálon kiömlött a tűzforró Vorinclex gerincváza, az egyik karmával a padlót kaparta, a másikban pedig egy palackot szorongatott, amit Elesh Norn egyik aspiránsa vitt el. Az a palack – biztosan benne volt Kaldheim Világfájának esszenciája. És most a Phyrexiaiaknak megvolt a sajátjuk.
Birodalomtörő. Ez az ő dolga volt. Közvetlenül ő volt a felelős érte.
Elesh Norn elmosolyodott. - Úgy döntöttünk, hogy te leszel a hírnökünk Dominarián. Maradtak még beavatkozók a síkon, akik ellenünk ármánykodnak – a síkjárói ismerőseid. Te fogod vezetni azt az erőfeszítést, hogy felvilágosítsd őket a tévedésükről.
– Vissza Dominariába?
– Türelem, türelem.
Türelem? Hányszor hallotta, hogy ezt a szót adták neki ahelyett, amit megérdemelne? Ekkor értette meg – Elesh Nornnak esze ágában sem volt teljesíteni az ígéretét. A terve az volt vele, hogy addig használja, amíg már nem lehet használni, aztán félredobja, vagy ami még rosszabb, megnyúzza és újjáépíti, hogy egy olyan másik öleb legyen, mint Ajani. Akár a keresőket, akár Nicol Bolast, akár Phyrexia praetorait, senkit, aki ily módon elárulta, nem kíméli meg haragjától. Nem most. Sosem.
Szemét Elesh Norn-ra szegezte, minden gúnyát, dühét és gyűlöletét a lány képébe öntötte, hogy soha ne felejtse el ezt a pillanatot – ezt a pillanatot, amikor minden világossá vált. Ha Urabrask háborút akart, akkor megkapja ezt a háborút. Tezzeret biztosítani fogja.
A tükröződő medence túlsó végén Elesh Norn egy talapzatra helyezte Karn törzsét, amelyet borostyán porcelán szőlővel koszorúztak meg. Lehajtotta a fejét.
- Tényleg nincs mit mondanod? Ennyi idő után? Végül is család vagyunk.
Ekkor Karn végre megszólalt: - Jhoira… Jhoira a barátom… a legjobb barátom. Az eredeti akadémián ismerkedtünk meg, mielőtt a baleset elsodort minket Tolariából. Ő nevezett el engem. Karn… egy régi Thran névből. Azt mondta… Azt mondta, ez azt jelenti…
– Elég – csattant fel Elesh Norn. - Nyilvánvaló, hogy a mai nap feszültségei megzavartak.
Jól játszott, Karn, gondolta Tezzeret. Legyengült pozícióban igen, de a táblán maradva.

 


– Nyugodj meg, Atyám. Elesh Norn úgy simogatta Karn arcát, mint egy anya a beteg gyermeket. - Ha nagyszerű munkánkat elérjük, a tökéletesség örömében sütkérezhetsz majd a Multiverzum többi részével. Aztán Tezzeretre pillantott. Eltűnt a kedvesség homlokzata, helyét hangjának rideg tenorja váltotta fel. - Még mindig itt vagy. Miért?
Tezzeret morogva megfordult és elsétált.

Tezzeret belépett a Shiv Cometia Kráter mélyén elrejtett barlangkomplexumba. A Mana Torony elleni támadás előtt ezek az alagutak hemzsegtek a Phyrexiai csapatoktól. Most már csak egy századosokból és negátorokból álló kis társaság maradt mindenféle harci állapotban. Közülük jó néhányan súlyos sérüléseket szenvedtek – levágott függelékekkel, egész testrészüket leégették vagy pépessé verték – ami miatt arra használták őket, hogy a csata helyszínéről holttesteket szedjenek ki, hogy később majd szerves anyagként használják fel. Bármennyire is súlyosak voltak ezek a veszteségek, a Phyrexiaiak valódi vesztesége az volt, hogy a Mana Torony felrobbantása után vezetés nélkül maradtak. Tezzeret megértette, hogy az ilyen kudarcok a tevékenység igazi halálát jelentik legyen az bármilyen nemes is.

Ne pazarolj, ne akarj.

– Rona – mondta Tezzeret a Shiv új műveleti vezetőjének. - Állapotjelentés.
– Nem válaszolok neked – mondta Rona. – Sheoldred rám bízta a vezetést.
– Látod itt Sheoldredet? Régóta elfogyott a beszélgetéshez való türelme. Tezzeret azonnal kilőtte fémkarját, és egy hosszú, vékony szöggel felnyársalta Rona vállát. Rona megragadta, és ellökte Tezzeret-et. Hátratántorodott, ami lenyűgözte. Rona legutóbbi találkozásuk óta saját fejlesztéseket hajtott végre. Jó tudni. Ahelyett, hogy viszonozta volna a támadást, Rona felszólította hadnagyait – az egyik centuriót pikkelyes szárnnyal, és egy másik húsosabb kivitelűt, akinek csomózott kábeltekercs karjai voltak –, hogy avatkozzanak be a csatába. Ez volt az ő hibája. Az Acél Thánok-nál, az erő és a hatalom megnyilvánulása volt az egyedüli törvény. A hadnagyai nem akartak beleavatkozni.
Újra hívta őket. Tezzeret ezt a pillanatnyi figyelmetlenséget arra használta, hogy olyan varázslatot mondjon, amely megsokszorozta a testében lévő fém tömegét, ezáltal Ronát a földre gyűrte. Kezét – az organikust – tenyerével Rona vállára tette. - Azt mondták nekem, hogy a védtelen hús pár másodperc alatt elpárolog a Vak Örökkévalóságban. Ennyi idő alatt úgy gondolom, hogy az ember… leírhatatlan fájdalmat érez. De mint mondtam, gyorsan vége. Állítólag. Kíváncsi vagy rá?
- Nem.
Tezzeret közel hajolt az arcához. – Állapotjelentés – vicsorogta, majd eloszlatta a varázslatát.
Rona dühös pillantást vetett Tezzeretre, miközben talpra állt. – Veszteségeket szenvedtünk.
– Ez elég nyilvánvaló. Hívtál erősítést?
– Igen, de a kádereink már telepítve vannak. Az ellenséges seregek összegyűltek Benaliában, Corondorban és Krosában. Kevés haderönk maradt.
– Hmmm. Mennyi időbe telik, amíg csapataink teljesen helyreállnak?
– Néhány hét. Legfeljebb egy hónap.
Nos, hát , gondolta Tezzeret. Összeráncolta a homlokát, úgy tett, mintha aggódna. Meglátjuk, melyikünk a türelmesebb, szeretett Anyánk.
– A kémeid. Figyeltek a Síkjárókra?
- Igen. Elhagyták Shivet. - mondta Rona. – De vissza tudtuk követni őket Új Argive-ig.
Új Argive? Mi vitte vissza őket oda? Amennyire tudta, Új Argive-ot teljesen ellepték a Phyrexiai erők. Öngyilkosság lett volna Argivia vagy bármely más nagyobb település falain belül menedéket keresni. Hacsak nem próbáltak meg segítséget kérni korábbi szövetségeseiktől. Érdekes.
– Mi van a gondjaira bízott különleges csapatokkal? Anya elitjével?
Rona arcán mosoly suhant át. – Vadonatújak és várják a parancsunkat.
– Kitűnő – mondta Tezzeret. - Egy boldog, nagy család.

Tovább...
Severnyák Illés: MtG krónikák: SUTTOGÁS A SZÉLBEN – Langley Hyde tollából2023.03.31 13:34

Szerző:nutso

Teferi egy Phyrexiai szörnyet csapott le Karn munkapadjára, majd egy késsel odaszögezte azt. A lény dühösen felsikoltott, majd vonlagani kezdett miközben poliptestébõl feketén csillogó olajat fröcskölt szét. Karn szenvtelenül figyelte a vergõdését.
– Ez már a második szabotõr, akit megtaláltam. Teferi irányította a csapatokat, miközben tábornokként és parancsnokként is tevékenykedett – ez nem egy könnyû feladat volt az új koalícióban, ahol annyi faj lépett szövetségre egymással.
– Milyen kárt okozott? – kérdezte Karn.
– Az élelmiszerraktárban volt – mondta Teferi. - Jhoira átvizsgálja, hogy megfertõztek-e valamit, de amíg nem tisztítja meg õket, addig nincs vacsora. Képzelheted, hogy a csapataink mit érezhetnek.
Karn csak elvont fogalmakkal értette a szerves lények táplálékhoz való viszonyát, de tanúja volt annak, hogy akár egyetlen étkezés kihagyása is milyen ingerlékenyé teheti Jhoirát, még akkor is, ha ez nem volt betervezve. Nagyobb léptékben elképzelve ezt…
– Ez megszakítja Jhoira munkáját?
Az hogy egy lényt talált az élelmiszerraktárban? Vagy, hogy a kém átadja Sheoldred-nek azt az információt, hogy hol vagyunk? Karn képtelen volt megállapítani a kém kilétét. Jaya, Jodah és Ajani még nem érkezett meg, és arra számított, hogy amint megérkeznek, tudnak majd segíteni. Jhoira el volt foglalva az önmegsemmisítõ berendezés Mana Torony burkolatára való telepítésével. Ez volt most a legfontosabb, mivel Sheoldred csapatai már gyülekezni kezdtek. Nem engedhették meg Sheoldrednek, hogy megszerezze és átalakítsa a Mana Tornyot. Ha ezt megtenné, képessé válna az erõkövek elkészítésre, amihez ha Thran acélt használna, azzal szinte elpusztíthatatlan szörnyû alkotásokra lenne képes.
Teferi megrázta a fejét. – Fel van szerelve, és jelenleg az ágyúkat köti be Mana Torony erõforrásához.
Az odaszögezett vergõdõ szörnyûségrõl Karn nem tudta elképzelni, hogy milyen információkat tud továbbítani Sheoldred számára. Egyik kezét rátette a szörnyre miközben eltávolította a pengét belõle, majd a lényt egy olvasztótégelybe dobta. Mire az vonaglani és sziszegni kezdett miközben felforrt a vére, lángra kapott az olaja, megfõtt a húsa, és a megolvadt a fém része.
– Hogy halad sylexen végzett munkád? – kérdezte Teferi aggódón. A mellvértje alatt megmozgatta a vállát. Egy csat kilazult, de a még gyógyuló sérülései miatt még nem tudta körbeérni, hogy megigazítsa azt.
Befejeztem. Karn meghatározta, hogyan kell aktiválni. De habozott hangosan kimondani. Mi van, ha Karnnak nem egy kémet kellett keresnie, hanem egy kémeszközt, elrejtve valahol a Mana Torony fedélzetén? Elõrelépett, és meghúzta Teferi mellvértjét, örült, hogy neki nincs szüksége ilyen felszerelésekre. Az organikus lények felsõteste hatalmas vödrök voltak a szerveik számára, ez nyilvánvaló tervezési hiba volt. – Kérlek, maradjon nyugton. Nem kockáztathatom meg, hogy a rosszul illeszkedõ páncélzat miatt sérülés érjen. – mondta Karn.
– Túl könnyû volt úgy gondolni rád, mint valami tárgyra miközben néztem, ahogy felépítenek. – mondta Teferi lehajtott fejjel. – Már amennyit ér Karn, elnézéseset kérem, ahogy a múltban bántam veled.
– Elfogadom a bocsánatkérését.

Egy kürt harsant fel a fedélzetek felett, harcra hívva a csapatokat.
Teferi könnyed futásnak eredt, Karn követte õt a fedélzetre. Mivel Jhoira mûhelye az orrban volt, innen Karn rálátott az egész Mana Toronyra. Az alsó szintek úgy néztek ki, mint egy hasított földgömb; a két félteke egy olyan szerelvénnyel csatlakozott, amely a Mana Torony lábait támasztották alá. Bár Karn nem láthatta õket ebbõl a szemszögébõl, tudta, hogy azok vörös sivatagi sziklákhoz vannak kapcsolva, a Mana Tornyot így a szikla oldalhoz rögzítették. Hasonlóképpen a távoli tat féltekét is, amit egy kötélhíd köti össze Shiv hegyeivel. Mindkét fedélzetrõl városi épületek emelkedtek a magasba. Fölötte a felsõ fedélzet a kormány felé emelkedett, amely egy kiemelkedésben helyezkedett el ami, az elülsõ félgömbre nézett. Goblinok és a viashinók szétszedték az épületek közé beékelõdött ételárusok bodéit, és ostromgépeket gördítettek ki a helyükre. Mana ágyúk lógtak az oldalakon, mindegyikük a sivatagot célozta.

A sivatag forrongott. A Mana Torony alatt a Phyrexiaiak olyan sokan voltak, hogy Shivan fényében szivárványos medencéhez hasonlítottak. Felszíne megemelkedett, mint egy óceáni hullám, úgy tûnt mintha egy bálna akarna kiugrani belõle, hullámzott, megtört, majd egy hatalmas szörnyûség bukkant fel a mélyébõl.
Ez nem egy újabb bevetés volt.
Teferi felüvöltött – Az ágyúk állapota?
- Még nem áll készen! – kiáltotta az egyik nõ.
A Phyrexiaiak elsõ hulláma átlépte a Mana Torony oldalait. A koalíciós harcosok hátralökték létráikat, levágták a kapaszkodó kampókat, és lándzsákat döftek az eltorzult szörnyekbe.
Egy Phyrexiai dreadnought emelkedett ki a hordából, hatalmas bálnaszerû volt – csak Karn egyetlen olyan bálnát sem látott, ami százlábú lábakkal vagy állkapoccsal volt ellátva. Csillogó fekete testébõl kövek csillogtak, páncéllemezeibõl pedig apró szálak vonaglottak elõ, mintha a levegõt ízlelnék. A Mana Torony felé indult miközben állkapcsai csattogtak.
– Kilenc pokol – motyogta Teferi. Célozzátok meg a dreadnoughtot mellkasát! Tartsatok ki, amíg készen nem állnak az ágyúk tüzelésre.
Jhoira emelkedett ki az alsó fedélzetrõl, két emberi technikussal a sarkában. Az ágyúkhoz rohant, majd letérdelve ellenõrizte a csatlakozópontokat. Asszisztensei leültek az ágyúk mögé, majd a dreadnought felé célozták õket. Az ágyúk elkezdtek feltöltõdni, csövek elejét égõ kék energia koszorúzta.
Jhoira legyintett. "Tûz!"

Az ágyúk kiengedték robbanó sugarukat, amelyek a Phyrexiai lény mellkasába csapódott, elszenesítette a fémet, és visszavetve õt a saját seregébe. Kék energia égett a páncéllemezei között. Jhoira intett újra, és az ágyúk másodszorra is dreadnought-ra tûzeltek, átszakítva meggyengült páncélját. A szörny saját csapataira esett, szétzúzva õket.
– Nos – mondta Jhoira – ezek mûködnek.
Egy árnyék suhant végig a Mana Torony fedélzetén. Weatherlight szárnyalt odafent, és egy pillanatra Karn megkönnyebbülést érzett – egészen addig, amíg meg nem látta, hogy sortüzet zúdít egy csapat viashino-ra szétszakítva õket.
– Ó, nem – motyogta. Most, hogy közelebbrõl nézte, látta, hogy azok a tekercsek és indák, amelyeket korábban álcázásként szolgáltak, már nem halottak. Még a pilótafülke is megkérgesedett, a vér és a belek bõrszerû bevonattá száradtak az egykor csillogó üveg felett. A Phyrexiaiak teljessé tették Weatherlightot.

A hajó alacsonyan csapott le, majd kitekeredett iszonytatos lényeket dobott le a fedélzetérõl, némelyikük kicsi volt, mint egy macska, mások tömzsibbek és medveszerûek voltak, de mindegyikük összeolvasztva beteljesített emberekkel. Sheoldred biztosan abban reménykedik, hogy legyõzi õket, mielõtt Jhoira befejezi az önmegsemmisítõ mechanizmus felszerelését a Mana Toronyon gondolta Karn. Ha ezek a Phyrexiaiak hátulról támadnák meg Teferit és a viashinókat, az ágyúk védelem nélkül maradnának.

Karn megindult, hogy összecsapjon velük. Egy humanoid Phyrexiai ugrott le a Weatherlight fedélzetérõl a Mana Toronyra, vonásai furcsán ismerõsek voltak. Dupla karjait felemelve tartva Karn felé sétált. Fémtüskékkel megrakott sápadt haja hátra volt simítva, szemébõl fekete olaj szivárgott le az arcára. Karn felé nézve vigyorra húzta a száját. – Már jó ideje, régi barátom.

Ez nem volt lehetséges – mégis az volt. Ertai.
Karn halottnak hitte. Bármilyen technologiát is alkalmaztak a Phyrexiaiak az életre keltésére, ennyi évszázad után ugyanaz volt, mint régen: ahogy a vállait tartotta, ahogyan összehúzta a szemét Karnra, ahogyan tartotta a kezeit; ezek stílusjegyek változatlanok maradtak.

Magasan fent a kékségben, sötét foltok sárkányokká rendezõdtek, megindultak lefelé a teljessé vált Weatherlight felé. A hajó megfordult, és magasba emelkedett, hogy befogja a sárkányokat, épp hogy csak elkerülve a lángcsovák kitörését. Darigaaz a Weatherlight hajótestére vetette magát, belekapaszkodott a léghajóba, és végig hempergett vele az égbolton. Hátsó karmaival úgy kapott bele Weatherlight-ot borító kábelekbe, mint ahogy egy macska, aki épp kibelez egy nyulat.

Karn szembefordult Ertaival.
Ertai gúnyosan tárta szét két karját. - Oly régen volt, amikor Weatherlight ott hagyott meghalni. Mindannyian visszajöhettek volna értem. De nem tettétek. És most nézd meg, ki a kapitánya, ez a sors fintora.
– Nem a sorsé – mondta Karn egyszerûen. – Norn tervezte így.
– Lehet, hogy õ különlegesnek tart, Karn – mondta Ertai –, de én tudom az igazságot. Bármi, amit megépítettek, szét is szedhetnek.
Ertai mosolygott, és négy kezével kettõs íveket, ragyogó varázslatot írt a portól fojtott levegõbe. Karn megindult felé, Ertai pedig egy csuklómozdulattal a késdobásnál sebesebben kilõtte a varázslatát. Csillogó fény csapódott Karnba. Arra számított, hogy visszapattan a testérõl, egy korábban elmondott védõvarázslattól, amivel elbûvölte magát, de úgy érezte, hogy szilárd rozsdává válik, ízületei hirtelen mûködésképtelenné váltak.
– Volt idõm ezen gondolkodni az ébredésem során – mondta Ertai. – Volt idõm tervezni, újratervezni magam, hogy harcolni tudjak… veled.
- Mit… csináltál? - kérdezte Karn reszelõs hangon.
Ertai felemelte megkettõzött karjait, és a levegõbe húzta Karnt, mintha Karn nem lenne több, mint egy darab pitypang pihe. A szorítás erõsebb lett, szinte összepréselte. Ha Karn-nak tüdeje lett volna azonnal elájult volna. Összeszorította az állkapcsát, de ez nem enyhitette azt a kínt, amely a páncél lemezébõl áradva keresztül pulzált benne. Fémteste gyûrõdõ hangot adott, behorpadt a nyomás alatt. Ertai lassan – ujjról ujjra – kinyitotta a kezét, kitárta az öklét, de nem engedte el Karnt.
– Felismerhetetlen leszel – mondta Ertai. – Gyönyörû és új.
Karn testén fagy szökött virágba, fehér csillogás borította fémtestét. Lehûlt. Érezte a fém összehúzódását, amely megfeszült a Shivan sivatagi hõség és varázsolt jég közötti hõmérséklet-különbség miatt. Ertai megcsavarta a kezeit egy mozdulattal, majd széthúzta õket. A feszültség zúzásból nyújtásra változott, ahogy Ertai el kezdte húzni Karn combját a testétõl. Úgy kezdte szétszedni Karnt, mint egy rovart kínzó kegyetlen gyerek. Karn ízületei meghúzódtak a nyomás alatt. A fém megadta magát Karn vállában és térdében, az ízületek megnyúltak és elszakadtak.
Milyen lehet meghalni?
Karn soha nem gondolt rá – nem volt reális lehetõsége erre A halál olyasmi volt, ami más emberekkel történik meg, egy tragédia, amelyet elkerülhetetlenül túlélt, és azt hitte, hogy mindig is túl fogja élni. Nem tudott küzdeni ellene, nem tudta megállítani Ertai-t. Ezek jutottak eszébe miközben a Mana Tornyot lerohanták.
Nem akart meghalni.
Ertai elvigyorodott. A nyomás felerõsödött.
Ha meg kellett halnia, akkor elõször meg kellett volna védenie a sylex-et. Karn belenyúlt a Vak Örökkévalóságba, a zúgásba beleszõtte a varázslatát, hamarosan s a legkeményebb anyagi részecskét húzta elõ, amit csak tudott. Jhoira mûhelyében képzelte el távoli sylex-et. Soha nem hozott létre anyagot ilyen távolságra a testétõl. De erõltette, remélte, hogy ez a helyes. A lehetõ legsûrûbb szénszálakat sodorta az éterbõl, és a sylexet titán dobozba zárta. Áthatolhatatlan masszává szõtte ezeket a szénszálakat a doboz körül. Ebbõl a távolságból óriási akaraterõ kellett ehhez. Erõsen a teremtésre összpontosított, nem pedig a testében tapasztalható csavarodás érzésére.

Egy üvöltés – mintha egy kotrógép, amely követ törne.
Az Arany Flotta végigsöpört a Shiv vörös hegyein, kõ kavargott a nyomában, és a Mana Torony mellé ereszkedett.
Ajani ugrott ki Flotta fedélzetérõl, Ertai mögött ért földet. Egy sima mozdulattal kihúzta a hátára csatolt a kétfejû fejszét, és Ertai felé suhintott. A Phyrexiai mágus hátratántorodott, a koncentráció megszakadt, és egy sikoltással átbukott a Mana Torony oldalán.
A Karnt megragadó varázslat enyhült, Karn talpra esett. A térde elengedett, és elesett. Túlságosan megsérült ahhoz, hogy felálljon.

Ajani, fogait mutatva, halk tisztelgésként meglendítette fejszéjét. – Visszatértem, hogy az oldaladon harcoljak, barátom.
Az erõs nyomástól nyikorgó Karn meghajtotta a fejét. Örült, hogy ennyit megtehet: már nem volt harci állapotban. – És én, örülök neki. Meg kell védenünk Jhoira mûhelyét.
– A mûhelyét? – kérdezte Ajani. – Mi lesz a kormánnyal?
– Jhoira tartani tudja. Karn a kormány felé biccentett, ahonnan a fedélzetre nézett, jó magasan és jó messze a harctól. – A Sylex. A Sylex a mûhelyében van.
Ajani vad morgással megfordult, és a Phyrexiaiak közé vette magát.

Csáklyák érkeztek az Arany Flottából, ahogy közelebb ért a Mana toronyhoz. A phyrexiaiak a Mana torony oldalán másztak még, amikor az Arany Flotta a Torony tat részénél pozícióba ért. A Flotta legénysége pallókat dobott ki, hogy áthidalják a rést. Jaya vezette a rohamot, õt követte Danitha, Capashen ház színeiben, majd népe csatakiáltásával az ajkain Radha. Keldon harcosok és Benaliai lovagok özönlöttek elõ a Flottából a Mana Torony fedélzetére. Hatalmas pengéikkel a Phyrexiaiak közé vetették magukat, és a lények széthasításába kezdte.

Jaya egy lángfüggönyt emelt fel, és végighúzta a fedélzeten, a Flotta csapatai felé terelte vele a Phyrexiaiakat. - Karn! Mennyire kéred megsütve a síkközi szörnyeket?"
- Nem igényelek táplálékot" - mondta Karn.
Jaya szemeit forgatva, és tûzíveket rajzolt. – Sosem becsülnek meg. Skarlátvörös láng pengékként kavargott körülötte, és belevágott a Phyrexiai szörnyek közé. Felemelte a kezét, az ujjai meggörbültek az erõfeszítéstõl, hamarosan elektromosság kezdett kialakulni körülötte. Hatalmas dörrenéssel egy villám csapott át az ellenség sorain. Úgy látszik, Karn figyelte õt. Így amikor legközelebb felé fordult, elvigyorodott. - Mi az? Tanultam néhány új trükköt.

Mögöttük, a Mana Torony peremén túl, messze lent a sivatagi homokból, egy hatalmas és fényes viridián emelkedett ki. Az a kinézet, azok az elágazó szarvak – Karn túlságosan jól ismerte õket. Sheoldred, most egy Dominaria õsi háborúiból itt maradt, rémálomszerû géphez volt csatlakoztatva. Kis emberi törzsét a Mana Toronnyal egy szintre hozta.

– Karn. Amikor Sheoldred beszélt, az egész teste rezonált, és hangja dallamosan furcsa harmóniával megtöltötte a csatateret. – Nálad van a sylex ami az enyém.
Karn terve, hogy a sylexet használja Sheoldred elõcsalogatására, bevált.
– Jaya, menj a mûhelybe, és szerezd meg a sylexet – mondta Ajani. – El kell vinnünk innen.
Jaya bólintott. Saját visszavonulását tûz lobogásával borítva behátrált a mûhelybe. Ajani és Teferi az ajtó mellett állt.

Sheoldred elõreindult, nem annyira a sok lábával lépkedett, inkább a seregén úszva, miközben szörnyeket gyûjtött a testéhez, amiket aztán menet közben beépített magába. Oldalról közelítette meg a Mana Tornyot. Ágyútûz zúdult a vaspáncéljára, de minden lepergett a testérõl. Nem tett kárt benne.

A Mana Torony szakaszai között próbál feljutni?

Sheoldred kinyitotta mandibuláit a sárkánymotor testén, és úgy rácsapta a testét a Mana Torony orr részéhez, mint egy faltörõütõs kos. A csapódás végigmorajlott a Mana Tornyon. A hajótesttõl a fémcsatlakozásokon, a rezgések végighaladtak a szerkezeten. Kinyújtotta a lábát a Phyrexiai seregbe. Vonagló rostjai magába húzódtak, ahogy a serege felözönlött a testére. Lábait létraként, sárkánymotoros testét pedig rámpaként használva a Mana Torony felsõ fedélzetére özönlöttek katonái.

Karn lekuporodott a mûhely ajtaja elõtt. Jaya miért nem ugrott még síkot a sylex-el? Karn sérült ujjai túlságosan meg voltak hajlítva ahhoz, hogy ökölbe szoruljanak, ezért a tenyerei közé csapta a Phyrexiaiakat. Tudta, hogy mögötte a két síkjáró hasonlóan harcol. A lehetõ legjobban meg kell védenie Ajanit és Teferit. Nem tudott segíteni, csak csodálta, ahogy Teferi küzdött: aki nemcsak egy síkjáró, hanem egy apa elszántságával küzdött. Olyan ember volt, aki úgy döntött, hogy megmenti a lányát és a saját síkját. Mégis, amikor Karn félredobott egy szörnyeteget, amely úgy nézett ki, mint egy ember egy ló és egy tintahal ötvözete, figyelemmel kísérte Ajanit. Eléggé elõl kellett maradnia, hogy távol tartsa magát Ajani íves ütéseitõl. Ajani olyan simán tudta megpörgetni azt a kétfejû baltát, és átsöpörni a fémen és a húson egyaránt, hogy a Phyrexiaiaknak egy pillanatba került, mire átgondolták, mi is a baj, mielõtt kettészelte õket. A Phyrexiai hadsereg végérõl erõsítés jelent meg – nem mintha szükségük lenne rá, gondolta Karn. Még két dreadnought. Óriási fémlemezek fedték kábeleiket, lüktetõ szerveiket és húsukat, amelyeket akkora tüskék borították, hogy akár három embert is átszúrhatnának velük. A dreadnoughtok elõre cammogtak inas lábaikon.
- Kilenc pokol… Teferi suttogta Karn mögött. Majd felüvöltött. - Készítsétek az ágyúkat!
- Nem tudom, hogyan kerülünk ki ebbõl a gyõztesen – mondta Ajani.

A láthatáron az árnyék egyre jobban sötétedett – egy hirtelen tornyosuló zöld vonal jelent meg. Karnnak szinte úgy tûnt, mint egy erdõ széle lenne.

Magasan fent sárkányokkal körbevéve Darigaaz zuhanásba kezdett a dreadnoughtok felé. Fejével belecsapott az egyikbe, majd elkezdte lemezrõl lemezre szétszedni. Weatherlight üldözõbe fordult, denevérszerû vitorlái ügyesen bele kaptak Shiv szelébe, hamarosan beteges zöld fénysugárral zavarta meg a sárkányokat.

A Mana torony megremegett, majd dübörögni kezdett. Karn érezte a szívkövet, belseje zümmögve válaszolt, hívás és válasz, mint egy duett kezdete. Jhoira bizonyára befejezte a munkáját, és felébresztette a Mana Tornyot. A Torony felállt. Lassan, kérlelhetetlenül.

A fedélzeten mindenki – még a Phyrexiaiak is – abbahagyták a küzdelmet, hogy visszanyerjék az egyensúlyukat, ahogy a Mana Torony felemelkedett és lábra állt. Karn érezte, ahogy a teste erõsebben nekinyomódik a fedélzetnek, ahogy a légáramlat végigáramlik sérült ízületein, tisztán és forrón a csata szennyéhez képest. Megsérült a behorpadt fémlemeze.
Mana Toronyt a sivataggal összekötõ híd maradványai leszakadtak. Sheoldred mandibulái végigcsikorogtak a Mana Torony oldalán, Karn érezte, hogy az egész szerkezet megremeg, ahogy Sheoldred elvesztette fogását a hajótesten.
A Mana Torony szabad volt.
Sheoldred megbillent, egyensúlyát vesztette.

A Mana Torony hamarosan megindult elõre a sziklás sivatagi tájon, nem kecsesen, de hatékonyan, kiegyensúlyozottan, szétzúzva maga alatta a Phyrexiaikat. Menet közben sziklát kanalazott fel, oldalán olvadt lávát lövellt szét a Phyrexiai seregre. Karn nem látta a részleteket, de látta az eredményeket: fogyatkozó tömegek, amelyek égés közben összezsugorodtak, majd alámerültek az olvadt kõzet vastag hullámai alatt.

A Phyrexiai hadsereg elkezdett visszavonulni. A sötét felhõ, amelyet Karn megpillantott a láthatáron, lombokká és fákká változott közben. Magnigótok sorra vonult elõre, hûvös árnyékokkal és zöldellõ lombokkal sötétítették el Shiv sivatagát. A Mana Torony lávája a Phyrexiaiakat a Magnigótok ágai alá terelte. A Magnigótok beléjük hasítottak miközben a Yavimayan elfek, akik broméliákként ragyogtak a Magnigótok végtagjain, nyilakat záporát küldték az alattuk lévõ szörnyetegekre.

Egy repülõ kavu siklott fel a fedélzetre, Jodah ugrott le a hátáról. Egy sápadt bõrû, foltos arcú elf ugrott le utána. Meria. Jodah mesélt neki róla. – Rengeteg síkjáró – mondta az elf. - Megtiszteltetés veletek együtt harcolni. És a Mana Torony még nagyobb, mint képzeltem!

A fedélzeten körös-körül Yavimayai elfekkel a hátukon újabb sikló kavuk ereszkedtek le. A harc újra fellángolt, amint az elfek megrohamozták a Phyrexiaiakat. Keresztül robogtak rajtuk, és kiszabadították a szorongatott védõket. Jodah égõ, fehér fényt emelt, védõpajzsba burkolva az ágyúkat és azok kezelõit, hogy így megszerezze nekik a fegyvereik kezeléséhez szükséges idõt. Az ágyúk felrobbantották a nagyobb Phyrexiákat, kiütötték õket, mielõtt még megpróbálhatták volna áttörni a Mana Torony védelmét. Meria, Radha és Danitha mellé esett, és úgy koordinálta csapatait, hogy a yavimayai íjászok a Benaliai és Keldon harcosok mögött sorakoztak fel. Nyilaik hullámként íveltek át a Keldonok és Benaliaiak fölött, és fölhöz szögezték a közeledõ szörnyetegeket.
Meg vagyunk… mentve – mormolta Teferi.
Hangjának tónusa alapján nem tartotta lehetségesnek ezt a dolgot. Karn sem gondolta így.

Jaya elõbukkant Jhoira mûhelyébõl, és kilépett Teferi és Ajani közé. A karjában tartotta azt a titáncsomót, amelyet Karn generált a sylex köré. A fogait csikorgatta, ahogy kicipelte. Karnnak eszébe sem jutott, hogy egy ilyen és ekkora súlyú tárgyat nehéz lehet mozgatni az ember számára.
– Egyedül nem tudom átvinni a Vak Örökkévalóságon – ismerte el Jaya. – Túl nehéz ahhoz, hogy síkot váltsak vele.
Karn bólintott. Behajlított kezeit áthúzta a tok felett, leszedve ezzel a védõ fémbevonatot. Aztán ismét intett, és a zár nélküli láda kinyílt. A sylex ott csillogott a dobozában. Így már elég könnyû lenne Jaya számára, hogy elvigye.

"Végre." Ajani hangja eltorzultan csengett fel, nem a vérszomjas morgás által, hanem… gépiesen.

Karn a barátja felé fordult.
Ajani kínos grimaszban kitárta a fogait. Lesimította a fülét, és összehunyorította a jó szemét. A bõre felhullámzott, mintha férgek másztak volna a bundája alatt.
Jaya hitetlenkedõ hangot adott ki magából. Teferi elõrelépett. Nem – Ajani nem lehet…

Ajani jó szeme elkerekedett a rémülettõl. Tagadóan megrázta a fejét, és azt mondta, hogy - Nem, nem, nem. Megmarkolta a karját, mintha vissza tudná tartani a bõre alatti Phyrexiai rostokat, és megakadályozná, hogy azok kibújjanak. Ám azok feltornyosodtak, feltépték az izomzatát és szõrzetet, hogy aztán felfedjék a karcsú, sûrû Phyrexiai izomzatot, amely az eredti alá került beültetésre.

Ajani teljessé vált. Õ volt a kém, az áruló. Õ árulta el õket Sheoldrednek.

Jaya védelmezõen a mellkasához szorította a sylexet. Még mindig döbbenten, hátrált egy lépést, és a mûhely felé próbált visszavonulni. Tûz lobbant körülötte körülölelve õt. Ez a mozdulat mintha aktiválta volna Ajanit. Felfelé söpörte a fejszéjét, és a Jaya testébe mártotta. Jaya háta megfeszült, szája tátva maradt a fájdalomtól. Összeesett.

Teferi felemelte a kezét, varázslata lelassította Ajani támadását. Karn megrohanta a leonint. Jaya elé helyezkedett, abban a reményben, hogy valaki, bárki, gyógyító varázslatot tud mondani a hason fekvõ testre. Ajani belevágta a fejszét Karn törzsébe. Karn arra számított, hogy a penge lecsúszik a fém testérõl, de az mélyen belevágott, mintha csak hús lenne. Fájdalom sugárzott fel a sebbõl. Karn megmarkolta a fejsze nyelét, és megpróbálta kiszabadítani, de a penge beágyazódott. Ajani könnyedén elhaladt mellette, Teferi túlságosan kimerült ahhoz, hogy tovább lassítsa.

– Sheoldred jól kiszámította az erõdet. Az Ajani torkából kiszûrõdõ mechanikus hang egyáltalán nem hasonlított a szokásos morgásához. - Sylex és a Karn. A két tárgy, amelyet a Suttogó Egy meg akart szerezni Dominariáról.
– Meg kellene… ölnöd – zihálta Jaya –, mielõtt megengedném…
– Igen – mondta Ajani egyszerûen, és egyik kezével a levegõbe emelte Jaya-t. – Haldokolsz.
Jaya köhögött. – Talán. De nem egyedül. Tûz ömlött ki Jaya testébõl, fehér és skarlátvörös lángokban. Ajani vicsorgott, és hátratántorodott, szõre leégett, hogy így feltárja a bõre alatti megfeketedett vezetékeket és kábeleket. A levegõt elszenesedett olajszag töltötte meg. Tönkrement kezének egy lökésével áthajította Jayát a Mana Rig peremén.


Teferi zihálva vette a levegõt. Jodah halkan felkiáltott.

Karn megpróbálta eltávolítani Ajani fejszéjét a testébõl, de sérült ízületei meghajlottak a nyomás hatására, és a penge meg sem mozdult. Sylex olyan közel volt – közvetlenül elõtte, ahová Jaya leejtette. Bosszút állna érte, de Ajaninak igaza volt. Sheoldred tökéletesen kiszámította az erejét. Talán többet árult el magáról a Koilos-barlangban, mint amennyit tudott. Ajani a barátság paródiájaként átkarolta Karnt, és magához húzta. Másik kezével felemelte a Sylexet és összegyûrte a kezében, mintha az õsi tárgy csak papírból készült volna. Karn csak rémülten tudta nézni, ahogy az eszközt szegélyezõ bonyolult rúnák röviden felvillannak, majd elhalnak.

Sheoldred nekicsapódott a Mana Toronynak, megállította annak elõrenyomulását, Magát a hegy és a torony közé szorította, a becsapódás végigzörgött a hatalmas torony testén. A csata hulláma ismét megfordult, amint a Phyrexiaiak lezúdultak a hegyoldalról a fedélzetre. Benaliaiak, Keldonok, Yavimayan elfek, goblinok, emberek és viashinok most nagy nyomás alatt küzdöttek.
Karn küzdött Ajani szorítása ellen. Jodah és Teferi döbbenten álltak. Mindez pillanatok alatt történt meg.

Sheoldred szétvált, a kis humanoid fele kipattant a hatalmas sárkánymotor gazdatestérõl, felfedve egy kígyószerû gerincet, amelyet a nagyobb gazdatestbe való beillesztéshez használt. Humanoid része lecsúszott hatalmas törzsén és a Mana Torony fedélzetére zuhant. A síkjárók felé indult. Szarvas sisakja hátra volt hajtva – Karn által elképzelt nyers hús és fém helyett inkább sápadt bõr volt alatta. Sheoldred felfedte finom orrát, telt ajkait és nagy, sötét, szomorú õzike szemeit. Kétségtelenül valami régen meghalt szerencsétlen asszonytól szedte le az arcát.

Kicsi, sápadt kezét Karn mellkasára szorította. - Nálam van a Mana Torony. Nálam vagy te. Dominaria invázió alatt áll. Népem minden csodája a te csodád lesz. Minden szépségünk a te szépséged lesz. Csak egy igazság van. Az evolúció következõ lépése a teljessé válás.

A csatatéren körös-körül Phyrexiaiak mormolni kezdték: - Csak egy igazság van. Morajuk az eltorzult szájakból lágyabban, mint a szél szállt fel. Csak sokkal hátborzongatóbban hangzott.

– Köszönhetõen az erõfeszítéseidnek nem úgy történt, ahogy elterveztem Karn. Megragadta a láncot Karn nyakában, amelyen a jóskészülék, a lokátor és a kütyü volt, amellyel a Weatherlight- tal kommunikált. – Nem, ez jobb. Van egy tervem, Karn. Egy tervem neked – és Dominariának. Az összes síknak.

– Azt hiszem, csalódni fogsz – harsantak fel Jhoira szavai, melyeket felerõsített a torony szerkezete.
- Mert ma nem kapod meg, amit szeretnél. Hosszú szünet következett mintha Jhoirának kényszerítené, kellene magát ahhoz, hogy megtegye, amit helyesnek tartott. Karn hitt benne. Aztán egy baljóslatú ketyegés hallatszott a Mana Torony központi szerkezetébõl. Jhoira elindította a Mana Torony önmegsemmisítõ mechanizmusát.

Az Arany Flotta elszakitotta magát, és beleszáguldott a homokba.
- Jodah, kiáltotta Jhoira, - Mindenkit portálj ki innen! Most!
Jodah feltápászkodott. A Mana Torony fedélzete körül portálok örvénylettek fel, elnyelve a közeli csapatokat. A meglepett katonák, akiket nem szívott be a portál, a bajtársuk lökte át, hogy megértsék, mi fog történni. Jodah létrehozott egy kaput, és beledobta Danithát, Radhát és Meriát, biztonságos helyre helyezve õket, távolabb a robbanás sugarától. Még arról is gondoskodott, hogy Meria értékes kavuja ne maradjon le, és egy örvénylõ portálba burkolta be. Végül Jodah Karnra nézett. Sajnálattól ragyogott fel szeme, visszalépett az utolsó kapuján.

A fedélzet hátborzongatóan elcsendesedet. Sheoldred a lopott arcával mozdulatlan volt, Ajani karja csontvázszerû elszenesedett roncs volt, ahol Jaya megégette.
Karn várt.
- Elértem a célomat. Készen állok a visszatérésre. Sheoldred kifújta a levegõt. Karn nem tudta megmondani, hogy csalódottan vagy elégedetten sóhajtott-e fel. Mögötte lévõ levegõben egy skarlátvörös, elõször csak gyöngyszemnyi fény jelent meg. Villám járta körbe be, miközben a fény ragyogó, örvénylõ skarlátvörös gömbbé tágult. Erõtõl üvöltött, beleette magát a levegõbe és a környezetbe. Egyre csak nõtt feléjük, légkörbe rágta magát.
Sheoldred lehajtotta a fejét, és megérintette az arcát. – Milyen kár. Ezt pedig szerettem.
Karn küzdött Ajani szorítása ellen, de a sérült teste és Ajani megnövekedett ereje miatt nem tudta kiszabadítani magát. A csúnya vörös fény elnyelte Sheoldredet. Egy kis sóhajjal arcát az erõtér felé fordította miközben az elmosta õt. Lángja Ajanit és Karnt égette. Karn úgy érezte, rettentõen forró volt, ahogyan rángatja a legbelsõ lényét azt ami Karnná tette, és… ellopta tõle.
Mintha nem lenne több mûtárgynál. A tolvaj célpontja volt.


Ahogy az éjszaka lehûtötte a sivatagi levegõt, Jhoira és Teferi befejezte a túlélõk koordinálását. Teferi felállította a sérültek sátrait, miközben Jhoira összeállította a munkaképes tartalékokat, hogy túlélõk után kutassanak a csatatéren és égessék el a Phyrexiai halottakat. Aztán mindketten munkába álltak goblinokkal, viashino civilekkel – voltak néhányan, akik nem voltak hajlandók elhagyni otthonukat és evakuálni –, hogy készleteket gyûjtsenek, tábort hozzanak létre a Magnigótok menedéket nyújtó törzsei alatt, és megbizonyosodjanak arról, hogy mindenkit szükséges szerint elláttak élelmiszerrel.

Mindketten kimerültek.
Jodah-al beszélni… Teferi mindezek után nem tudta, van-e elég ereje hozzá.
De valami mély tartalékból végül elõszedte ezt az erõt. Niambi is ezt kérte volna tõle.
Jodah letérdelt egy kiszögellésre, kiszáradt szemmel szemlélte a csatatér pusztítását. Csapatok túlélõk után kutattak, szétszorozott keselyûk az égen, éjszakába gõzölgõ fekete lávatocsák, ezek maradtak az ütközet után
Jodah kezében ágyazva tartotta Karn nyakláncát, a Phyrexiai lokátort, a Weatherlight kommunikátort és Jaya fehér hajából egy tincset.
- Gyere. Teferi leguggolt mellé. – Enned és aludnod kell.
Jodah felnyitotta a jósló szerkezet hátulját, és beletette Jaya haját, mint egy medaliont. - Nem tudom elengedni. Épp, hogy újra visszakaptam. Nem mehet el. Még nem. Életeken át ismertem, és még mindig nem volt elég idõnk együtt.

Teferi hatalmas ürességet érzett magában. Nem volt elég energiája, hogy bántsa. Jól ismerte ezt, Subira halála után nála is megmaradt ez a zsibbadás. Évekbe telt, míg a szélei elkoptak, hogy aztán megmutassa durvaságát ahhoz, hogy gyászolni tudjon. Sokáig gyászolta. Mindig megtette. Õ volt élete szerelme, és a gyermeke anyja.

Jhoira csatlakozott hozzájuk, csizmái ropogtak a kavicson. – Még mindig vannak élõ barátaink, akiknek szükségük van ránk, Jodah. Mik a tervei Sheoldrednek? Mit fog csinálni Karnnal és Ajanival?
– Nem tudom – mondta Jodah. – Hogyan harcolhatunk ellenük a sylex nélkül?
Jhoira keresztbe tett lábbal Jodah mellé ült, és átkarolta Jodah vállát.

Teferi a tájat szemlélte. - Emlékmûvet építünk Jayának, amely több korszakokat túl fog majd élni. Erõsségeit, eredményeit, csodáit nem felejtik el. Shiv zarándokhely lesz.
Jodah csak a fejét rázta.
– Vele maradok – mondta Jhoira.

Shiv vörös homokjából piramisba rendezve fehér kövek emelkedtek a levegõbe, amely körül folyamatosan égõ tûz lobogott. Jodah úgy állította be ezt a varázslatot, hogy a megfelelõ fényben, amikor Shiv szele megfújta, a láng egy nõhöz hasonlított, aki elfordult, hogy elrejtse mosolyát miközben fakó haja a semmibe hullott.

Danitha, Radha és Meria mind visszatértek hazájukba, hogy a megfogyatkozott seregeik felépülhessenek, így újabb csapatokat toborozhassanak az elkerülhetetlen Phyrexiaiak visszatéréshez. Jodah, Teferi és Jhoira itt maradtak, hogy megépítsék ezt az emlékmûvet Jaya számára.

Teferinek hiányozni fog.
- Jaya és én akkor találkoztunk, amikor õ… Jodah megszorította az orrnyergét, és lehunyta a szemét, mintha el akarná rejteni fényességüket. Nyelt egyet. - Dominaria elveszített egy mágust – a birodalmak elvesztek – én elvesztettem – sajnálom.
Jhoira, Jodah vállára tette a kezét, és Jodah odahajolt a régi ismerõséhez.
– Soha nem gondoltam volna, hogy ezt kell majd tennem – mondta végül Jodah.
Teferi megköszörülte a torkát, de nem szólalt meg. Csak a fejét rázta, nem tudta szavakba önteni, mennyire hiányzik neki Jaya esze, a humora, amit az ilyen komoly esetekre tartogatott. Jaya nem tudna megmenteni egy síkot anélkül, hogy ne csináljon viccet belõle. Emlékeit átitatta róla az egyik kõpiramis. Türelme Chandra tanításához, ahogyan mosolygott, mielõtt valami igazán mellbevágót mondott, és ahogyan találkoztak Chandrával. Soha nem felejti el azt a napot Zhalfirban, amikor összetévesztette egy szakácsnõvel, és tükörtojást kért tõle. Jaya vigyorogva a pult mögé ment, hogy elkészítse, egy ujjmozdulattal meggyújtotta az összes sütõégõt – a valódi bódévezetõ legnagyobb meglepetésére. – Kérsz ?egy kis csatni-t hozzá? Soha nem felejtené el.

Teferi körbejárta az emlékmûvet. Izzadság futott végig a bõrén, letörölte a gyöngyöket a homlokáról. Megállt, hogy megérintse azt az üres piramist, amelyet Karnnak hagytak, hogy felidézze emlékeit Jayáról, hogyha… ha egyszer visszatér.

Teferi kiegyenesítette a vállát. Saheeli tiszteletteljes távolságban várakozott, ékköves tónusú ruháját a szél csapdosta, az arany díszítés ki-kikacsintott belõle. Barna bõre megégett, fekete haja pedig ki volt bontva. Amint Teferi bólintott felé, megfordult, majd Teferivel együtt távoztak.

Amikor Teferi átlépett az átjárón, megborzongott. Elérték Urza tornyát. Ez több volt, mint a kopott kõlap, amelyet az elõzõ éjszakai páralecsapódások borították. Sose hitte volna, hogy még egyszer erre a helyre lép.

Saheeli egy õsi dongaboltozatú csarnokba vitte, amelynek teteje még épp volt és jól védett a naptól. Kezét egy készülékén nyugtatta, amellyel Teferi megtudta növelni a varázserejét és annak pontosságát. Teferi nem akart belemászni erre az emelvénnyel ellátott gépbe, ami bõrszíjjaival és drótjaival egy börtönben található eszközre emlékeztetett, amellyel vallomásokat lehet kicsikarni mintsem egy varázstárgyra, amellyel egy síkjáró veleszületett képességének erejének fokozására készítettek.

Míg az agyagtábla, amelyet Karn a Koilos-barlangban talált, elveszett, rajzai azonban megmaradtak. Jaya megragadta õket, amikor megragadta a sylex-et. De a sylex-el ellentétben, a rajzok Jaya-nal maradtak, ruhája titkos zsebében elrejtve.

Saheeli nem tudta megállapítani, hogy hogyan fejtették meg a sylex mûködését. Erre csak Karn jött rá. De meg tudta állapítani, hogy mikor, amikor elpusztították – és egy saját tökéletes másolatot készített.

Tehát ez volt most Teferi küldetése: visszatérni a mikorhoz, hogy megtanulja amit Karn már megállapított: a hogyant. Hogyan sikerült aktiválni már egyszer.
– Sok szerencsét, Teferi – mondta Saheeli. – Mindannyiunk kedvéért.
Kényszerítette magát, hogy lazítson. Egy kis barna énekesmadár ült egy boltíves ablakban, majd leszállt a padlóra, hogy megfürödjön a porban. Karn ismerte volna a madár faját, a szokásait.
Hogy megmentse otthonát, hogy megmentse a Multiverzumot, Teferi megteszi azt az egy dolgot, amit megfogadott, hogy soha nem teszi meg: átlépi az idõt.


A Planaris Híd piros lámpája elhalványult. Karn a sötétben visszhangzó csattogásból arra következtetett, hogy egy hatalmas barlangban áll. Érezte az ásványi lerakódásokat, a kvarc cseppkövek súlyát a feje fölött, és érezte a hideg, nedves kõ szagát. Rosszul érezte magát – tévesen - mintha a Vak Örökkévalóságon való áthaladás során valami koszos filmréteg vonta volna be fémfelületét. Letérdelt, meggyûrõdött teste még mindig fájt a Mana Torony fedélzetén vívott csata miatt. Remélte, hogy a többiek, Jodah, Jhoira, Teferi jobban jártak, mint õ és Jaya… nem, jobb nem gondolni erre. Addig nem, amíg nem tud gyászolni.

Fehér fény lobbant fel, elnyomva érzékeit. A csipogó hangok abbamaradtak.

Elesh Norn állt elõtte, úgy izzott, mintha egy csillagnak adna otthont. Vékony combjai rovar finomságúak, hosszú arca ízeltlábúak szépségével rendelkezett. Mosolya keskeny és önelégült volt, még akkor is, amikor egy szolga meghajolt elõle.
– Isten hozott, atyám. Elesh Norn hangja torokhangú, kellemes kontraszt volt. - Üdvözöllek itthon.
Karn körülnézett. Ajani-t és Sheoldred-t kereste. Látta, ahogy korábban a Planaris Híd elnyelte a preatort, valamint a kiteljesedett barátját, de itt semmi nyomát nem látta nekik. Biztosan máshol helyezte el õket. Csak õ és Elesh Norn álltak ezen a fennsíkon, amit fehér porcelánhomok borított. A fennsík alatt rovarszerû Phyrexiaiak tömegei csillogó, fehérarany színben forrongtak.

Norn megfogta az állát, és ismét magára terelte a figyelmét. – Túl sokáig voltál távol – sziszegte. - Hiányoztál nekünk. Megérdemled, hogy részesedj a jövõ dicsõségében.

Karn megpróbált felállni, de érezte nem tudja mozgatni a lábát. Megpróbálta elõhívni a szikráját, hogy elmenjen valahova, bárhová, de túlságosan megtört, túl fáradt volt. Norn karmai az arca fémjébe mélyedtek, és elfordította a fejét. A nyaka még erre a mozdulatra is fájt, ízületek csiszolódtak egymásnak. És akkor meglátta.
A porcelánhomokból kinõtt apró, csökevényes csemete. Göcsörtös, finom ágai azokra a kis fákra emlékeztették, amelyeket a hegyekben az erdõben látott. Sápadt végtagjai irritáló fényben csillogtak. Az olajgyöngyök bimbóként lógtak gallyairól.

Még most is, ebben a pokolban, szörnyekkel körülvéve, nem tudott mást, csak gyengédséget érezni a fa iránt. Egy élõlény, aki minden eséllyel küzd a túlélésért. - Mi ez?

Norn lenézett rá, fogsora gúnyos vigyorrá alakult. - Ez a nagy dolgok kezdete, atyám. Ez mindennek a kezdete.

Tovább...
Márciusban megnyitjuk új, 180 négyzetméteres klubhelyiségünk!2023.02.16 10:44

Kategória:zÁltalános
Szerző:htpóker

Kedves Barátaink, Vásárlóink, Játékosok!

Örömmel jelentjük be, hogy 10 év után új, nagyobb és még szebb klubhelyiséget nyitunk a Kresz Géza utca 36-ban, a 13. kerületben, nem messze a Nyugatitól.

A klubban 180 négyzetméteren fogjuk tudni lebonyolítani az egyre nagyobbá váló kártyaversenyeinket, emellett az év későbbi részében nyitni fogunk a wargame-ek felé is! (Wargame témában kicsit később bővebb információkkal fogunk szolgálni!)

A hely főbb paraméterei:

*Több mint 80 fős férőhely kártyaversenyekre

*18-30 terepasztal wargame-hez, játéktól függően

*4 légkondi fűtésre-hűtésre és egy komoly légcserélő rendszer

*2 mosdó. Ha valakit kiver a víz egy kemény match-upban, akár le is zuhanyozhat :)

*Kávé, üdítő, sör, kaja, Lembas kenyér, manna, nektár (pontosabb infók később!)

A hivatalos nyitás március 18 szombat, de 10-én és 11-én már lesznek bemelegítőversenyek az alábbiak szerint.

Március 20-tól pedig a klub nyitvatartása a következőképpen fog alakulni:  H-P 16:00-22:00, SZO: 10:00-22:00

Következzenek hát a nyitóhónap eseményei:

MÁRCIUS 10 PÉNTEK

Magic Phyrexia Commander Party 18:00

Lebonyolítás az eddigi commander partykhoz hasonlóan történik, 2 órás mókában. A résztvevők között kisorsolásra kerül 1 Baldur's Gate collector booster és 5-5db a korábbi Commander Party promók közül. Minden résztvevő szokás szerint hazavihet egy Baldur's Gate Draft boostert.

Jelentkezés és részletek

MÁRCIUS 11 SZOMBAT:

Yu-gi-oh! OTS Championship verseny 10:00

Minden induló 3 Photon Hypernova boostert és 1 OTS-t is kap nevezéskor. A Top8 nyereménypooljába ezen felül minden nevező játékos után kerül egy extra booster.

Jelentkezés és részletek

Magic Legacy verseny 12:00

Nevezés: 5000, Díjazás 2 Modern Horizons2 Draft booster/fő a nyereményalapba. Az első helyezett magáévá tehet egy Loyal Retainerst!

Jelentkezés és részletek

MÁRCIUS 18 SZOMBAT

Magic Standard verseny prémium díjazással 10:00

Nevezés: 3000, Díjazás: 3 Phyrexiás Draft booster játékosonként a nyereményalapba + a döntősöknek egy csinos Magic mappa + a győztesnek egy 30. évfordulós Loyal Retainers!

Decklistát kell hozni.

Jelentkezés és részletek

Magic Káosz Draft 10:30

Nevezés: 6000, Díjazás: 4-3-2-2-1-1-1-1 és 1 random

Magic Modern verseny prémium díjazással 13:00

Nevezés: 4000, Díjazás: 2 Modern Horizon 2 Draft booster/fő a nyereményalapba. A győztes hazavihet egy 30. évfordulós Kor Havent!

Decklistát kell hozni.

Magic Phyrexia Draft 14:00

Nevezés: 6000, Díjazás mindkét 4 fős asztalon: 3-2-1-1 és 1 random

Magic Pauper verseny prémium díjazással 16:00

Nevezés: 2000, Díjazás: 2 Phyrexia Draft booster/fő a nyereményalapba. A győztes hazavihet 2 promo Counterspellt! A második szintén kap egy promo Counterspellt!

Decklistát kell hozni.

Magic Káosz Draft 17:30

Nevezés: 6000, Díjazás: 4-3-2-2-1-1-1-1 és 1 random

Yu-gi-oh! heti verseny 11:00

Minden induló egy OTS-t vihet haza, illetve a Top8 további booster és kredit díjazásban részesül!

MÁRCIUS 19 VASÁRNAP

Magic Pioneer verseny prémium díjazással 10:00

Nevezés: 3000, Díjazás: 2 Modern Horizons2 Draft booster játékosonként a nyereményalapba + a döntősöknek egy csinos Magic mappa + a győztesnek egy 30. évfordulós Loyal Retainers!

Decklistát kell hozni.

Jelentkezés és részletek

Magic Káosz Draft 10:30

Nevezés: 6000, Díjazás: 4-3-2-2-1-1-1-1 és 1 random

Magic Phyrexia Draft 14:00

Nevezés: 6000, Díjazás: 4-3-2-2-1-1-1-1 és 1 random

Magic 1v1 Centurion EDH verseny prémium díjazással 15:00

Nevezés: 4000, Díjazás: 2 Baldur's Gate draft booster a nyereményalapba. A győztes hazavihet egy 30. évforduló promó Vindicate-et!

Centurion banlist, 70 perces fordulók.

Decklistát kell hozni.

 

Magic Káosz Draft 17:30

Nevezés: 6000, Díjazás: 4-3-2-2-1-1-1-1 és 1 random

 

******MÁRCIUS 20-TÓL A HÓNAP VÉGÉIG MINDEN TOVÁBBI HÉTKÖZI VERSENYÜNK

ÉS KLUBNAPUNK AZ ÚJ KLUBUNKBAN LESZ MEGTARTVA A SZOKÁSOS ÁRON, DE EMELT DÍJAZÁSSAL!!!*******

 

MÁRCIUS 20 HÉTFŐ 18:00 -  Flesh and Blood (Nevezés: 2000, Díjazás: 2 booster a nyereményalapba!)

MÁRCIUS 21 KEDD 18:00 -  Pokemon Klubnap (Minden résztvevő egy exclusive promo packot kap ajándékba)

MÁRCIUS 22 SZERDA 18:00 -  Phyrexia Draft (Díjazás: 4-3-2-2-1-1-1-1 és 1 random)

MÁRCIUS 23 CSÜTÖRTÖK 18:00  -  Vanguard V Premium (Díjazás 1,5 booster/fő nyereményalap és playmat az elsőnek!)

MÁRCIUS 24 PÉNTEK 18:00  -  Magic Standard Liga (Díjazás: 1,5 booster a nyereményalapba)

MÁRCIUS 25 SZOMBAT:  

Magic - WPN European Championship Qualifier - Modern 10:00

Az első helyezett kvalifikál az athéni EB-re! A szokásos promó lap díjazás és boostereken felül az első hazavihet egy 4000-es prémium Magic kártyatartót! A második helyezett egy promo Flusterstormot is kap! A díjazás Modern Horizons2 Draft boosterből történik, nyereményalap 2,5 booster/fő!

Jelentkezés és részletek

 

Yu-gi-oh! heti verseny 11:00

Minden induló egy OTS-t vihet haza, illetve a Top8 további booster és kredit díjazásban részesül!

Jelentkezés itt

MÁRCIUS 27 HÉTFŐ 18:00  -  Flesh and Blood (Nevezés: 2000, Díjazás: 2 booster a nyereményalapba!)

MÁRCIUS 28 KEDD 18:00  -  Pokemon Klubnap (Minden résztvevő egy exclusive promo packot kap ajándékba)

MÁRCIUS 29 SZERDA 18:00  -  Phyrexia Draft (Díjazás: 4-3-2-2-1-1-1-1 és 1 random) és Pauper (Díjazás: 1,5 booster a nyereményalapba)

MÁRCIUS 30 CSÜTÖRTÖK 18:00  -  Vanguard Standard (Díjazás 1,5 booster/fő nyereményalap és playmat az elsőnek!)

MÁRCIUS 31 PÉNTEK 18:00  -  Magic Modern Liga (Díjazás: 1,5 booster a nyereményalapba)

Gyertek sokan, ismerjétek meg új klubunkat és ünnepeljetek velünk!

PS: Márciusban minden Magic versenyen, ami az új klubunkban zajlik a nevezők húzhatnak egy random promó kártyát. Mindenféle promók találhatók a poolban, amik felhalmozódtak az elmúlt években és nem tudtunk eddig kiosztani.

 

Gyertek sokan, ismerjétek meg új klubunkat és ünnepeljetek velünk!

Tovább...
MTG Multi Commander Party sorozat2022.10.01 16:13

Szerző:admin

 

A Dominaria Uniteddel indul egy Multi Commander Party sorozatunk, amelyen társasjátékest-szerűen lehet küzdeni a többiekkel. A két órás játék alatt, bizonyos események következtében ledörzsölünk egy Dominaria térképet, melynek eredményeképp újabb izgalmas dolgok történnek. A sorozat végighúzódik a DMU-tól kezdve a BRO, ONE, MOM kiadásokon, minden megjelenés után lesz egy újabb esemény. Ezeken onnan fogunk tovább haladni a térképen, ahol legutóbb abbahagytuk. Folytatásos teleregény.

A versenyen a hivatalos Wizards multiplayer ban list érvényes!

Nevezés: 2000 HUF, amiért mindenki hazavihet egy Commander Legends Baldur's Gate draft boostert 

Minden résztvevő gazdagabb lesz egy phyrexiai nyelvű Dismemberrel!

DOM esemény: 2022.10.06, csütörtök 18:00-20:00

BRO esemény: 2022.12.17, szombat 14:00-16:00

ONE esemény: 2023 TBD

MOM esemény: 2023 TBD

Jelentkezés az eseményekre a versenynaptárunkban!

 

Tovább...
A következő néhány hónap Magic versenyei a Metában! (a cikk folyamatosan frissül)2022.04.13 11:57

Szerző:admin

A CIKK FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utolsó frissítés: 24.01.11)

 

Kedves Játékosok!

Írtunk egy kis összefoglalót arról, hogy a következő pár hónapban a rendszeres heti draftokon és FNM-eken kívül milyen Magic versenyek kerülnek megrendezésre nálunk. A pontos részleteket lessétek meg a versenynaptárunkban!
https://www.metagames.hu/versenynaptar?7

Szemezgessetek bátran!


RENDSZERES VERSENYEK:

*Draftok: Minden szerdán az aktuális kiadásból

FONTOS: A Murders at Karlov Manor kiadástól kezdve, minden draftoló, aki a Companionon keresztül jelentkezik Play Boosteres draftra, az alábbi 3 foil promó egyikét kapja jutalmul nevezéskor!

 


Ixalan League

Január 5 péntek, 18:00 - 3 booster-sealed
Január 12 péntek, 18:00
Január 19 péntek, 18:00
Január 26 péntek, 18:00

Legyél a vámpírok, kalózok, dinók vagy a merfolkok csapatának tagja - ehhez ajándékba kapsz egy tematikus deckboxot (a készlet erejéig)! Építsd és fejleszd a paklit folyamatosan és szerezz dicsőséget!

A liga főleg kezdő játékosoknak szól. Az első alkalommal három boosterből épített paklival zajlik a küzdelem, majd minden alkalommal további set vagy draft booster tartalma építhető be a pakliba. Ez akkor is megtehető, ha valaki háromszor alulmaradt az ellenfelekkel szemben. 10 lejátszott meccs után mindenki promó packot kap!

A formátum teljesen casual, fordulók sincsenek, csak szabad játék. Ráadásul, bármelyik alkalommal be lehet szállni 3 booster megvételével.

                      


Utószilveszteri Káosz Backdraft

Január 18 csütörtök, 18:00 - Draft, de nem jól

Szar decket sem olyan könnyű ám szedni drafton! Pickeld össze a legfertelmesebb poolt, amit csak tudsz, majd sózd más nyakába, hogy játsszon vele. Ráadásul mindenféle random boosterekből, amink csak van! Nyereményként helyezési sorrendben kell elhúzni az összes kibontott ritkát! Egyéb részletek a versenynaptárban!


Modern Január

Január 19 péntek, 18:00 - Modern

Itt a lehetőség melegíteni a februári Cavernes Modernre! Részletek a versenynaptárban!


Neon Cavern versenyek mindenféle formátumban!

Gyere velünk a világító barlangba! Ha ügyes vagy, egy nagyon fényeset még haza is vihetsz! Nyerd meg valamelyik versenyt és tiéd lesz egy Sárga Neon Ink Cavern of Souls, ami jelenleg 75 EUR a cardmarketen! A lenti versenyeknél mindig jelezzük a Cavern szóval, melyik tartozik ide!


Cavern  - Collector Booster Káosz Draft

Január 25 csütörtök, 18:00 - Draft

Na, ilyen sem volt még! Draftolj káoszt collector boosterekből! Minden játékos választhat 3 különböző collector boostert a következőkből a drafthoz: MID, VOW, SNC, DMU, BRO, DMR, ONE, MOM, WOE.

Díjazás Baldur's Gate Collector boosterekből 3-2-1-1 és 1 random arányban, emellett a győztes viszi a Neon Ink Cavernt is!

(Bakos Robinak üzenem, hogy nincs rebuy.)

A verseny legalább 6 játékos nevezése esetén kerül megtartásra!


Standard Január

Január 26 péntek, 18:00 - Standard

A Wizards roppant módon rá fog feküdni az év elején a Standardra. Mindjárt látni fogod! Jobb ha már januárban rákészülünk, hogy utána a Karlovos módosításokkal hasíthassunk! Részletek a versenynaptárban!


Murders at Karlov Manor prerelease-ek

Február 2 péntek, 18:00 - Sealed - 4 fordulós
Február 3 szombat, 10:30 - Sealed
Feburár 3 szombat, 14:30 - 2HG Sealed
Február 4 vasárnap, 10:30 - Sealed
Február 5 hétfő, 18:00 - Sealed - 4 fordulós

Gyilkosság történt a házban! De ki a tettes? Derítsük ki!

A szombat délutáni sima prelinket felváltja egy 2-headed Giant preli, mert elképzelhető, hogy két detektív többre jut, mint egy!

Egyúttal könnyes búcsút veszünk a draft és set boosterektől és a Play Booster lesz az új gyanúsított! Itt egy kép róla, hogy miket fognak belegyömöszölni!

További részletek pedig itt találhatók: https://wpn.wizards.com/en/news/retailer-first-look-murders-at-karlov-manor-cluedo

A pénteki és szombati reggeli prerelease-ek résztvevői között kisorsolunk egy Urza, Prince of Kroog nevű kártyát, ami a 30th Anniversary promók következő ritka darabja. Emellett minden prerelease minden résztvevője húzhat egyet a másik három promóból random. Aki legalább két prerelease-en részt vesz, gazdagabb lesz egy Karlov Manoros speckó kitűzővel!

        

 


Cavern - LimCon Remastered!

Február 9, 18:00 - Limited-Constructed, fix 3 forduló.
Február 23, 18:00 - Limited-Constructed, fix 3 forduló.
Március 8, 18:00 - Limited-Constructed, fix 3 forduló.
Március 22, 18:00 - Limited-Constructed, fix 3 forduló.
Április 5, 18:00 - - Limited-Constructed, fix 3 forduló.

Feltámasztjuk a régen nagysikerű LimCon sorozatot! Kéthetente lesz esemény és a következők szerint fog felépülni:

Első alkalommal mindenki bont 6 Karlov Manor play boostert pre-packból, beregisztrálja a poolt, leadja a deckregsheetet és 40 lapos paklit épít belőle, majd jön 3 forduló játék.
Második és harmadik alkalommal mindenki kap nevezéskor egy újabb play boostert, amit kibont, ápdételi vele a deckregsheetet és beépítheti a pakliba.
Negyedik és ötödik alkalommal mindenki két play boostert kap nevezéskor, ápdétel és beépítheti őket a pakliba. Innentől már 60 lapos paklit kell prezentálni, constructed szabályok szerint: max 4 db lehet a pakliban ugyanabból a lapból és 15 lapos sideboard van.

Minden alkalommal fixen három fordulós lesz a verseny. Minden 3-0-val végző játékos nyer egy play boostert, minden 2-1-gyel végző egy promó packot, illetve random is kihúzunk még 3 promó packot.

A sorozat végén mindenkinek a 4 legjobb fordulós eredménye fog számítani a végső rangsorban, a legjobb eredménye pedig duplán fog számítani!
A végső Top8 gazdagabb lesz egy foil full art Archmage Charmmal és egy foil promó packkal. A győztes pedig nyer egy Neon Ink Cavernt is és ő lesz a Karlov Kastély Bajnoka!

 


Murders at Karlov Manor Open House

Február 10 szombat, 10:30 - BRO Jumpstart

Rendhagyó módon BRO kieggel lesz Jumpstartozás ezúttal. Ez az esemény is kezdőknek ajánlott, két BRO jumpstart boostert kell összekeverni és megküzdeni egymással! Szabad játék van, fordulók nélkül. Ha hozol magaddal egy bro-t, akkor mindketten kaptok egy Bring-a-Friend promót! Meg amúgyis jár minden résztvevőnek egy Open House promó!

 


Standard Showdown

Február 15 csütörtök, 18:00 - Standard - Sarkhanos
Február 22 csütörtök, 18:00 - Standard
Február 29 csütörtök, 18:00 - Standard
Március 7 csütörtök, 18:00 - Standard
Március 14 csütörtök, 18:00 - Standard
Március 21 csütörtök, 18:00 - Standard
Március 28 csütörtök, 18:00 - Standard
Április 4 csütörtök, 18:00 - Standard
Április 11 csütörtök, 18:00 - Standard

Egy másik régi kedvenc is visszatér, mégpedig a Standard Showdown sorozat.
Minden standard verseny győztese, a boostereken kívül, egy speckó promó lappal lesz gazdagabb, amit később fognak bemutatni.
Ezen kívül, a február 15-ös első showdownon extra promó kerül kiosztásra a nevezők között, a Sárkány Éve jegyében. Mindenki kap egy Dragonlord's Servantot, a győztes pedig egy Sarkhant!

 


Murders at Karlov Manor Commander Party

Február 16 péntek, 18:00 - Multicommander

A szokásos, hivatalos commander party, saját foil promóval és különleges kiegészítő szabályokkal. Biztos valami nyomozós tematika lesz, de ez majd később fog kiderülni!


Cavern - Modern

Február 17 szombat, 10:30 - Modern

Nyerj Neon Inkes Cavern of Soulst Modernnel! Meg még egyéb zsíros díjazást!


Store Qualifierek

Február 24 szombat, 10:30 - LEC Nápoly Qualifier - Standard

Március 16 szombat, 10:30 - LEC Nápoly Qualifier - Sealed

Nyerj jogot, hogy mehess EB-re, Nápolyba! Also, promo cards!

 


Ravnica Cluedo Edition Release

Február 24 szombat, 14:30 - Sealed (?)

Jön a Wizards Cluedo-style nyomozós Magicje!
Egyelőre annyit tudunk, hogy négyesével kell majd játszani a release-en, boostereket tépünk, paklit építünk és megfejtjük ki a gyilkos, hol és mivel.
Vagy úgy nyersz, hogy elsőként megoldod az ügyet, vagy te maradsz állva utolsóként.
Mindenki hazaviheti majd a pakliját, illetve a speckó Cluedós Magic kártyákat, amik hozzá sorsolódnak a játék során. A győztes pedig viszi az összes maradék kártyát is és a box topper shocklandet. És persze itt is lesz majd event promó a résztvevőknek!


Modern Március

Március 1 péntek, 18:00 - Modern

Március havi Modern kiemelkedő díjazással!


Murders at Karlov Manor Store Champs

Március 2 szombat, 10:30 - (Guess what!) Standard

Store Championship, ahogy eddig, Metagame feliratos + foilos top8 promókkal!


Fallout Commander Launch Party

Március 8 péntek, 18:00 - Commander

 


Cavern - Legacy Masters

Április 6 szombat, 10:30 - Legacy

Kvalifikálj Olaszországba, a European Legacy Mastersre! Mellesleg nyerj egy Neon Ink Cavern of Soulst!


Modern Április

Április 12 péntek, 18:00 - Modern

Április havi Modern kiemelkedő díjazással!


 

Cavern - Standard

Április 20 szombat, 10:30 - Standard

Nyilván nem maradhat ki egy standardos barlang sem! Nyerj egy Neon Ink Cavern of Soulst itt is!


 

Minden egyéb részlet a versenynaptárban lesz elérhető hamarosan!

Jó játékot mindenkinek!!

Tovább...
Régebbi